A gyulladásos bélbetegség (IBD, inflammatory bowel disease) olyan krónikus lefolyású betegség, mely megjelenése a fiatal felnőttkorra, jellemzően a reproduktív korra tehető. A betegek körülbelül 25%-a a betegség diagnózisát követően vállal terhességet (1). Bár a terhesség alatt is gyakori a várandósok gyógyszerszedése, mégis a legtöbb gyógyszer biztonságosságáról, adagolásáról és hosszú távú hatásáról kevesebb adat áll rendelkezésre, hiszen a legtöbb gyógyszertanulmányban a beválasztás során a terhesség kizáró okként szerepel. Így előfordulhat, hogy az egészségügyi dolgozók körében is ellentmondásos a gyakorlat, aminek következtében a betegek korlátozott, esetenként egymásnak ellentmondó információkat kaphatnak.

Az emésztőszervi fájdalom rendkívül sokrétű, a krónikus hasi fájdalom az alapellátásban és a gasztroenterológiai szakellátásban az orvosi viziteket indokló egyik leggyakoribb tünet, hátterében leggyakrabban funkcionális kórképek állnak. Érdemi diagnózis felállítása nélkül célzott terápiára nincs mód, a kivizsgálási stratégia alapja a „pozitív” diagnosztikai megközelítés.

Az IBD mellett fennálló társbetegségek által kiváltott fájdalmak csillapítására használt gyógyszerek az alapbetegség lefolyását és aktivitását is megváltoztathatják.

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság Colon Szekciója ez évi tudományos ülésének főtémája „A gyulladásos bélbetegség sebészeti vonatkozásai és határterületi kérdései” volt. Megválasztották a szekció új elnökét is.

A koronavírus- járvány negatív hatást generált a diagnosztikára, ugyanis a korábbi években megfigyelt enyhe betegszám-emelkedés helyett a betegek számában minimális csökkenés állt be. Ugyanakkor pozitív elemként emelhetjük ki a betegek egészségtudatosabb viselkedését, a beteg-együttműködés növekedését, ami a mennyiségileg több doboz kiváltásában mutatkozik meg. Az adherenciaszint növekedése az átlagos dózis nagyságának emelkedését jelentette szinte minden termék, illetve beviteli forma esetében.

A gasztroenterológia és a reumatológia számos ponton átfed egymással. Mindennek jelentősége lehet mind a gyulladásos bélbetegségek (IBD), mind az arthritisek patogenezisében, de közvetlen klinikai haszna lehet a diagnosztika, terápia és a gondozás szempontjából.

A SARS-CoV-2 vírus által okozott Covid-19 fertőző betegség világszerte több millió embert érint magas halálozási arány mellett. A Covid-19 tünetei általában 2–14 nappal a vírusexpozíció után jelentkeznek többek között lázzal, köhögéssel, dyspnoéval és tüdőgyulladással.

A gyulladásos bélbetegségek közé tartozó Crohn-betegség és colitis ulcerosa bármely életkorban megjelenhet, így időskorban is. A gyulladásos bélbetegség emelkedő incidenciája és prevalenciája az egyre idősödő társadalom miatt nem meglepő. Az esetszámok növekedése egyrészt az urbanizáció hatásaival, másrészt az egyre pontosabb diagnosztikai módszerekkel is indokolható.

Az emésztőszervi panaszok kezelése a fitoterápia egyik fontos területe. Az ilyen céllal alkalmazható gyógynövények és készítmények száma jelentős; a fitoterápián belül jóval nagyobb arányt képviselnek, mint az ugyanilyen célú gyógyszerek a szintetikus szerek között. A felhasznált növények zömének hatásosságát a tradicionális alkalmazás során nyert tapasztalatok igazolják, amit az utóbbi időben humán vizsgálatok eredményei egészítenek ki. Az emésztési panaszok enyhítésére használatos növények között sok közismert fűszernövény található.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) kezelése a modern farmakoterápia számára is kihívás, így jogos a kérdés: kaphatnak-e helyet a kezelésben a gyógynövények? A gyógynövényeket sokan a szintetikus gyógyszereknél enyhébb hatásúaknak tekintik. A betegek egy része az ezzel összefüggő kedvezőbb mellékhatásprofilt tartja vonzónak, a szakemberek viszont az elégtelen hatásosság veszélyére is figyelmeztetnek. Mindkét megközelítésnek van valóságtartalma, de a gyulladásos bélbetegségekkel kapcsolatban a kép ennél összetettebb.

Sok beteg teszi fel a kérdést kezelőorvosának: állapota javítására használhat-e a gyógyszer helyett vagy mellett gyógynövényt? Erre a kérdésre nem lehet egyszerű és általánosítható választ adni, viszont érdemes megvizsgálni: helytálló-e egyáltalán ez a szembeállítás?

Az Európai Egyesült Gasztroenterológiai Társaság (UEG) és az Európai Mikroszkópos Colitis Csoport (EMCG) megállapításai és ajánlásai.

A különféle gyógyszerek szedése hatással van az intesztinális mikrobiomra, ami lényeges tényező a SARS-CoV-2 okozta fertőzéssel szembeni fogékonyság meghatározásában, illetve a Covid-19 kórlefolyásában. A mikrobiomot támogató diéta, illetve a pre- és probiotikumfogyasztás hozzájárulhat az egészséges bélflóra irányába történő elmozduláshoz.

A kórházban ápolt Covid-19-betegeknél a bélflóra összetétele a kórkép súlyosságával, továbbá több citokin és gyulladásos marker plazmakoncentrációival asszociál.

Az opportunista patogének térnyerése és a kommenzális szimbionták háttérbe szorulása egyaránt jellemzi a Covid-19-betegek bélflóráját.

Az intesztinális mikrobiom és az abban bekövetkező változások kapcsolatba hozhatók a Covid-19 főbb rizikófaktoraival, így az időskorral, a diabétesszel, a magas vérnyomással vagy az etnikai hovatartozással. Emellett, a bélflóra egyensúlyának a megbomlása a SARS-CoV-2 okozta infekció korai lépéseivel, valamint a Covid-19 kórlefolyásával is asszociál.