A meszalazint évtizedek óta alkalmazzuk a gyulladásos bélbetegségek (IBD) kezelésében. A sulphasalazinból − annak mellékhatásai miatt − képzett hatóanyagot korábban mind Crohn-betegségben (CD), mind colitis ulcerosában (CU) alkalmaztuk, azonban a bizonyítékokon alapuló orvoslásnak megfelelő rendszerben beigazolódott, hogy a hatóanyag célcsoportja inkább a CU.

Jelen írás arra vállalkozik, hogy összefoglalja a 2021 októberében közzétett fekélyes vastagbélgyulladás (UC) kezelésére meghatározott ECCO-irányelv (1) legfontosabb megállapításait az enyhe-közepesen súlyos UC kezelésére összpontosítva, valamint kiemeljük a korábbi iránymutatással (2) összevetve a változásokat. Örömteli tény, hogy mind a korábbi, mind a mostani irányelv szerzői között volt magyar kolléga is.

Az 5-amino-szalicilátok (5-ASA) és a közéjük tartozó meszalazin a mai napig alapvető hatóanyagoknak tekinthetők az enyhe és közepesen súlyos colitis ulcerosa (CU) esetében: mind a remisszió kiváltásában, mind a fenntartásában. Az orálisan és lokálisan adott 5-ASA készítmények biztonságossági profilja igen kedvező, a nagy esetszámú klinikai vizsgálatok szerint az hasonló a placebokezelésekéhez.

Egy svédországi populációalapú kohorszvizsgálat eredményei megerősítik azt a feltételezést, miszerint kapcsolat áll fenn a szülők, különösen az anya gyulladásos bélbetegsége (IBD) és a gyermek autizmuskockázata között.

Az Európai Egyesült Gasztroenterológiai Társaság (UEG) és az Európai Mikroszkópos Colitis Csoport (EMCG) által publikált, a mikroszkópos colitisre (MC) vonatkozó klinikai irányelvek célja az MC diagnózisának és kezelésének elősegítése. A konszenzusos alapon született megállapítások és ajánlások egyben néhány, a mindennapi gyakorlatban elterjedt hibára is rávilágítanak.

USA-beli kutatók nemrégiben azt vizsgálták meg, hogy milyen kapcsolat áll fenn az MC és az elhízás között.

A Kórházi Szorongás és Depresszió Skálával (HADS) egyszerű módon és gyorsan felmérhető a gyulladásos bélbetegeknél (IBD) esetlegesen fellépő depresszió vagy szorongás. 

Több korábbi vizsgálat eredményei arra mutatnak rá, hogy az orális fogamzásgátló tabletták szedése a gyulladásos bélbetegségek (IBD) fokozott rizikójával hozható összefüggésbe.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) Tudományos Bizottsága 2022. január 21-én jelentette meg a véleményét az IgG/IgG4-tesztek alkalmazásáról táplálékallergia és nem-immunmediált táplálékérzékenységek kapcsán (1). A vélemény összhangban van az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság (EAACI), illetve az Amerikai Egyesült Államok Allergia és Fertőző Betegségek Nemzeti Intézete (NIAID) irányelveiben foglaltakkal (2,3).

A meszalazinterápia nem növeli sem a SARS-CoV-2-fertőzéssel szembeni fogékonyságot, sem pedig a súlyos lefolyású Covid-19 esélyét, szemben a vedolizumab- és kortikoszteroid-kezelésekkel.

A budezonid MMX enyhe és mérsékelt súlyosságú colitis ulcerosás betegeknél alkalmazható a fellángolások kezelésére, elsősorban akkor, ha az optimalizált meszalazinkezelés nem vezet eredményre. Az elmúlt évtizedben született „real-world” adatok megerősítik azt a hatásossági és biztonságossági profilt, amire a korábbi, randomizált elrendezésű, placebokontrollált vizsgálatok már rámutattak.

Az inflammatorikus gyulladásos bélbetegségek (IBD) extraintestinalis manifesztációinak patofiziológiája kevéssé ismert, valószínűleg vagy egy primer szisztémás immunbetegség megnyilvánulásai a szervek között változó expresszióval vagy a bélgyulladás másodlagos jelenségei.

A gyulladásos bélbetegség (IBD, inflammatory bowel disease) olyan krónikus lefolyású betegség, mely megjelenése a fiatal felnőttkorra, jellemzően a reproduktív korra tehető. A betegek körülbelül 25%-a a betegség diagnózisát követően vállal terhességet (1). Bár a terhesség alatt is gyakori a várandósok gyógyszerszedése, mégis a legtöbb gyógyszer biztonságosságáról, adagolásáról és hosszú távú hatásáról kevesebb adat áll rendelkezésre, hiszen a legtöbb gyógyszertanulmányban a beválasztás során a terhesség kizáró okként szerepel. Így előfordulhat, hogy az egészségügyi dolgozók körében is ellentmondásos a gyakorlat, aminek következtében a betegek korlátozott, esetenként egymásnak ellentmondó információkat kaphatnak.

Az emésztőszervi fájdalom rendkívül sokrétű, a krónikus hasi fájdalom az alapellátásban és a gasztroenterológiai szakellátásban az orvosi viziteket indokló egyik leggyakoribb tünet, hátterében leggyakrabban funkcionális kórképek állnak. Érdemi diagnózis felállítása nélkül célzott terápiára nincs mód, a kivizsgálási stratégia alapja a „pozitív” diagnosztikai megközelítés.

Az IBD mellett fennálló társbetegségek által kiváltott fájdalmak csillapítására használt gyógyszerek az alapbetegség lefolyását és aktivitását is megváltoztathatják.