Több korábbi vizsgálat eredményei arra mutatnak rá, hogy az orális fogamzásgátló tabletták szedése a gyulladásos bélbetegségek (IBD) fokozott rizikójával hozható összefüggésbe.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) Tudományos Bizottsága 2022. január 21-én jelentette meg a véleményét az IgG/IgG4-tesztek alkalmazásáról táplálékallergia és nem-immunmediált táplálékérzékenységek kapcsán (1). A vélemény összhangban van az Európai Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság (EAACI), illetve az Amerikai Egyesült Államok Allergia és Fertőző Betegségek Nemzeti Intézete (NIAID) irányelveiben foglaltakkal (2,3).

A meszalazinterápia nem növeli sem a SARS-CoV-2-fertőzéssel szembeni fogékonyságot, sem pedig a súlyos lefolyású Covid-19 esélyét, szemben a vedolizumab- és kortikoszteroid-kezelésekkel.

A budezonid MMX enyhe és mérsékelt súlyosságú colitis ulcerosás betegeknél alkalmazható a fellángolások kezelésére, elsősorban akkor, ha az optimalizált meszalazinkezelés nem vezet eredményre. Az elmúlt évtizedben született „real-world” adatok megerősítik azt a hatásossági és biztonságossági profilt, amire a korábbi, randomizált elrendezésű, placebokontrollált vizsgálatok már rámutattak.

Az inflammatorikus gyulladásos bélbetegségek (IBD) extraintestinalis manifesztációinak patofiziológiája kevéssé ismert, valószínűleg vagy egy primer szisztémás immunbetegség megnyilvánulásai a szervek között változó expresszióval vagy a bélgyulladás másodlagos jelenségei.

A gyulladásos bélbetegség (IBD, inflammatory bowel disease) olyan krónikus lefolyású betegség, mely megjelenése a fiatal felnőttkorra, jellemzően a reproduktív korra tehető. A betegek körülbelül 25%-a a betegség diagnózisát követően vállal terhességet (1). Bár a terhesség alatt is gyakori a várandósok gyógyszerszedése, mégis a legtöbb gyógyszer biztonságosságáról, adagolásáról és hosszú távú hatásáról kevesebb adat áll rendelkezésre, hiszen a legtöbb gyógyszertanulmányban a beválasztás során a terhesség kizáró okként szerepel. Így előfordulhat, hogy az egészségügyi dolgozók körében is ellentmondásos a gyakorlat, aminek következtében a betegek korlátozott, esetenként egymásnak ellentmondó információkat kaphatnak.

Az emésztőszervi fájdalom rendkívül sokrétű, a krónikus hasi fájdalom az alapellátásban és a gasztroenterológiai szakellátásban az orvosi viziteket indokló egyik leggyakoribb tünet, hátterében leggyakrabban funkcionális kórképek állnak. Érdemi diagnózis felállítása nélkül célzott terápiára nincs mód, a kivizsgálási stratégia alapja a „pozitív” diagnosztikai megközelítés.

Az IBD mellett fennálló társbetegségek által kiváltott fájdalmak csillapítására használt gyógyszerek az alapbetegség lefolyását és aktivitását is megváltoztathatják.

A koronavírus- járvány negatív hatást generált a diagnosztikára, ugyanis a korábbi években megfigyelt enyhe betegszám-emelkedés helyett a betegek számában minimális csökkenés állt be. Ugyanakkor pozitív elemként emelhetjük ki a betegek egészségtudatosabb viselkedését, a beteg-együttműködés növekedését, ami a mennyiségileg több doboz kiváltásában mutatkozik meg. Az adherenciaszint növekedése az átlagos dózis nagyságának emelkedését jelentette szinte minden termék, illetve beviteli forma esetében.

A gasztroenterológia és a reumatológia számos ponton átfed egymással. Mindennek jelentősége lehet mind a gyulladásos bélbetegségek (IBD), mind az arthritisek patogenezisében, de közvetlen klinikai haszna lehet a diagnosztika, terápia és a gondozás szempontjából.

A gyulladásos bélbetegségek közé tartozó Crohn-betegség és colitis ulcerosa bármely életkorban megjelenhet, így időskorban is. A gyulladásos bélbetegség emelkedő incidenciája és prevalenciája az egyre idősödő társadalom miatt nem meglepő. Az esetszámok növekedése egyrészt az urbanizáció hatásaival, másrészt az egyre pontosabb diagnosztikai módszerekkel is indokolható.

Az emésztőszervi panaszok kezelése a fitoterápia egyik fontos területe. Az ilyen céllal alkalmazható gyógynövények és készítmények száma jelentős; a fitoterápián belül jóval nagyobb arányt képviselnek, mint az ugyanilyen célú gyógyszerek a szintetikus szerek között. A felhasznált növények zömének hatásosságát a tradicionális alkalmazás során nyert tapasztalatok igazolják, amit az utóbbi időben humán vizsgálatok eredményei egészítenek ki. Az emésztési panaszok enyhítésére használatos növények között sok közismert fűszernövény található.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) kezelése a modern farmakoterápia számára is kihívás, így jogos a kérdés: kaphatnak-e helyet a kezelésben a gyógynövények? A gyógynövényeket sokan a szintetikus gyógyszereknél enyhébb hatásúaknak tekintik. A betegek egy része az ezzel összefüggő kedvezőbb mellékhatásprofilt tartja vonzónak, a szakemberek viszont az elégtelen hatásosság veszélyére is figyelmeztetnek. Mindkét megközelítésnek van valóságtartalma, de a gyulladásos bélbetegségekkel kapcsolatban a kép ennél összetettebb.

Sok beteg teszi fel a kérdést kezelőorvosának: állapota javítására használhat-e a gyógyszer helyett vagy mellett gyógynövényt? Erre a kérdésre nem lehet egyszerű és általánosítható választ adni, viszont érdemes megvizsgálni: helytálló-e egyáltalán ez a szembeállítás?

Az Európai Egyesült Gasztroenterológiai Társaság (UEG) és az Európai Mikroszkópos Colitis Csoport (EMCG) megállapításai és ajánlásai.