A gyulladásos biomarkerek nem jelzik az IBD-betegek életminőségét

Egy 2024-ben publikált eredményű vizsgálatból kiderül, hogy mekkora a székletkalprotektin-, a C-reaktív-protein- (CRP), illetve a hajban mérhető kortizolszintek prediktív értéke, ha arról szeretnénk tájékozódni, hogy milyen az IBD-beteg életminősége.  A vizsgálatban részt vevő 84 IBD-betegnél (80% nő, átlagéletkor 45 ± 11 év) nem találtak szignifikáns összefüggést az említett gyulladásos biomarkerek szintjei és a betegek IBDQ-32- (Inflammatory Bowel Disease Questionnaire 32) teszttel meghatározott életminősége között. Ez alapján kijelenthető, hogy a gyulladásos biomarkerek megbízhatóan informálnak az IBD-vel összefüggő gyulladásos aktivitásról, de nem használhatók a betegek által tapasztalt életminőség felmérésére. A citált vizsgálatból kiderül az is, hogy a gyulladásos biomarkerek meghatározása helyett a pszichológiai faktorok, a szorongás és a depresszió felmérése lehet célravezető, ha a cél az IBD-betegek életminőségének értékelése (1).

A szorongás és/vagy a depresszió hű tükre az IBD-betegek életminőségének

Ismert, hogy az IBD jelentős mértékben rányomja a bélyegét az érintettek mentális egészségére, és az IBD-betegek komorbid állapotai között jelentős arányban fordul elő depresszió és szorongás. Amennyiben az IBD-betegek szorongását és depresszióját mérték fel az alkalmas kérdőív (Hospital Anxiety and Depression Scale; HADS) szorongásra és depresszióra vonatkozó skáláival (HADS-A, illetve HADS-D), és az eredményeket összevetették az életminőséget mérő IBDQ-32-kérdőív eredményeivel, mindkét esetben szignifikáns negatív összefüggést (p <0,001) találtak. Ez azt jelenti, hogy minél kifejezettebben van jelen egy IBD-betegnél a szorongás vagy a depresszió, annál rosszabb életminőségről számol be; erre utalnak a korrelációs koefficiensek is, rendre r = –0,651, illetve r = –0,611 értékekkel (1).

A kötődési mintázat is meghatározza, hogy milyen életminőségben éli meg az IBD-t a beteg

Az előbb bemutatott eredmények rávilágítottak arra, hogy az IBD-betegek életminőségének mennyire fontos meghatározói a pszichés tényezők. Matos és mtsai IBD-betegekkel (n = 70) végzett vizsgálata arra is fényt derített, hogy a korai gyermekkorból eredő kötődési mintázat is kapcsolatban áll azzal, hogy az IBD-betegek miként értékelik az életminőségüket. A pszichológusok négy csoportba sorolják az embereket aszerint, hogy miként viszonyulnak/kötődnek magukhoz, illetve embertársaikhoz, így létezik

  1. biztonságos kötődés, amely esetben mind magához, mind embertársaihoz pozitív a viszonyulás,
  2. szorongó (ambivalens) kötődés, amikor a másokkal szembeni pozitív viszonyulás mellett az énmodell negatív,
  3. elkerülő kötődés, amely negatívan ítél meg másokat, illetve
  4. elutasító kötődés, amely esetben mind az énmodell, mind az embertársakra vonatkozó modell negatív.

Korábban leírták, hogy az IBD-betegek körében a leggyakoribb kötődési mintázat az elutasító kötődés, és azt követi a szorongó kötődés. Elterjedtnek mondható tehát a szorongás és a félelem, és viszonylag ritka a betegcsoportban a biztonságos kötődés, miközben ez utóbbi jelentősen hozzájárulhatna a betegséggel való megküzdéshez. Matos vizsgálati eredményei szerint ugyanis azok az IBD-betegek, akikre a biztonságos kötődés jellemző, magasabb életminőségről számolnak be, mint azok az IBD-betegek, akiket a szorongó kötődési minta jellemez (2).

A pozitív kötődési sémák mellett egyéb pszichés tényezők is hatással vannak az IBD-betegek életminőségére. Kiemelendő az élethez való pozitív viszonyulás, amely szoros kapcsolatban áll a krónikus betegségekben, így az IBD-ben tapasztalt életminőséggel. A célok kitűzése, az azokért való cselekvés és azok elérése érdekében a személyiség fejlesztése, egyfajta küldetéstudat megléte mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az IBD-beteg mindennapjai jobb életminőségben teljenek (2).

Betegedukáció és/vagy önmenedzsment?