Primer szklerotizáló cholangitis és portalis hypertensio – a megelőzés lehetőségei és a „rescue” terápia

A gyulladásos bélbetegség (IBD) és a hepatobiliáris megbetegedések egyik klasszikus példája a primer szklerotizáló cholangitis (PSC). A PSC patogenezise azt feltételezi, hogy az IBD következtében kialakult bélgyulladás a limfociták enterohepatikus keringése által a portális traktusban (a „szivárgó bélben”) is megjelenő gyulladást okoz. A PSC progresszív betegséglefolyása során többek között májcirrhosishoz, ebből adódóan portalis hypertensióhoz vezethet, a későbbiek során nyelőcsővarixok és azok vérzése, valamint súlyos májelégtelenség alakulhat ki.

A nyelőcsővarix-vérzés társadalmi és gazdasági terhének elemzése és bemutatása Magyarországon

A vazoaktív szerek (terlipressin, octreotid, somatostatin) alkalmazása a nyelőcsővarix-vérzés kezelésének egyik alappillére manifeszt vérzés esetén, az endoszkópia kiegészítő elemeként. Bár szakirodalom alapján a terlipressin az egyetlen hatóanyag, amely a túlélést is javítja, hazánkban alkalmazása jelentős mértékben visszaszorult, elsősorban az egyéb vazoaktív szerekkel szembeni magas terápiás költsége miatt. Figyelembe véve azonban a terlipressin kedvezőbb dozírozását és az újravérzés kialakulásának alacsonyabb kockázatát, a költségkülönbözet 96%-át már önmagában az elkerült direkt költségek is lefedik, míg az indirekt költségeket is figyelembe véve a készítmény megtakarítást eredményez, amelynek következtében a betegek egészségi állapota javítható, mortalitásuk csökken.