1. hiba – Azt hiszik, hogy a mikroszkópos colitis ritka betegség

Eleinte az MC-t ritka kórképnek tekintették. Az elmúlt két évtizedben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a gyulladásos bélbetegségek (IBD) egyik gyakori fajtájáról van szó. Néhány európai országban az MC incidenciája meghaladja a klasszikus IBD-k (pl. Crohn-betegség, colitis ulcerosa) incidenciáját.

2. hiba – (Félre)diagnosztizálják a mikroszkópos colitist – IBS/IBD-ként

Az MC betegek a hasmenés mellett hasi fájdalomra is panaszkodhatnak, abban az esetben is, ha a klinikai remisszió állapotában vannak. Mindez ahhoz vezethet, hogy az irritábilis bél szindróma hasmenés dominanciájú formájaként (IBS-D) diagnosztizálják az állapotukat. Egy meta-analízis alapján az MC-betegek 44 %-a kielégíti az IBS kritériumait,- és ez kifejezettebb a limfocitás colitisnél, mint a kollagénes colitisnél. A két kórkép közti fő különbséget az jelenti, hogy MC-nél az esetek 80 %-ában vizes jellegű a hasmenés.

3. hiba – A széklet kalprotektin-szintet a mikroszkópos colitis monitorozására, kizárására használják

A kalprotektint elsősorban a neutrofilek bocsájtják szabadon, miközben ezek a típusú vérsejtek alig vesznek részt az MC kórfolyamatában. Vagyis: MC esetén a széklet kalprotektin-szint prediktív értéke alacsony.

4. hiba – Azt gondolják, hogy a székelési gyakoriság fontosabb paraméter, mint a széklet-konzisztencia

Az MC fő tünete a vizes hasmenés, így a széklet-konzisztencia szempontjából való megközelítés előnyösebb, mint a széklet gyakoriságát alapul vevő. A Hjortswang-kritériumok alapján az MC-re klinikai aktivitás esetén legalább napi 1 vizes széklet jellemző, míg a klinikai remisszió állapotában napi legfeljebb 1.

5. hiba – Nem ajánlanak rendszeres nyomon követést az MC betegeknek

Az MC betegek többsége a diagnózis felállítását követő első évben krónikus aktív vagy relapszáló kórképben szenved. Miközben endoszkópos és hisztológiai nyomonkövetés és szűrés nem ajánlott az MC-betegeknél, lényeges a betegeket az MC klinikai aktivitásának jellemzőiről (napi ≥ 3 széklet vagy napi ≥ 1 vizes széklet egy 1 hetes nyomonkövetés során) tájékoztatni, és biztosítani őket arról, hogy problémák esetén forduljanak orvoshoz.

6. hiba – Úgy gondolják, hogy a mikroszkópos colitist elsősorban gyógyszerek indukálják

Több gyógyszerről is feltételezik, hogy MC-t indukálhat, de egyelőre csak a protonpumpa-gátlók (PPI), a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) és a szelektív-szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI) krónikus vagy gyakori alkalmazása mutat asszociációt az MC fokozott rizikójával. Az EMCG bármilyen gyógyszer szedésének a felfüggesztését megfontolás tárgyaként említi, ha a gyógyszer szedése és a hasmenéses panaszok között feltételezett kronológiai kapcsolat áll fenn, különösen abban az esetben, ha a beteg 4-12 hónapon át kitett volt az adott gyógyszer hatásának.

7. hiba – Elhanyagolják az inkomplett mikroszkópos colitis betegeket

Az inkomplett mikroszkópos colitis egy új kifejezés, ami a krónikus hasmenéssel járó, nem normális hisztológiai eredményt mutató olyan MC leírására szolgál, ami az MC klasszikus kritériumainak nem felel meg. Az inkomplett MC incidenciája egyelőre nem ismert, de amennyiben az érintett betegek nem kapnak megfelelő diagnózist, az adekvát kezelésük is elmarad.

8. hiba – Nem magyarázzák el a szteroid-kezelések mellékhatásait a betegeknek, és nem tesznek különbséget a budezonid és a prednizolon között

A budezonid első vonalbeli kezelést jelent az MC betegeknek, és a budezonid adását európai irányelvek is támogatják. A budezonid egy szintetikus, helyileg ható glükokortikoid, miközben a prednizolon egy több mellékhatáshoz vezető szisztémás szteroid. A budezonid a receptorokhoz való magas affinitása miatt erős topikális hatást fejt ki a gasztrointesztinális traktusban, miközben a csökkent mértékű szisztémás elérhetősége a szteroid-specifikus mellékhatások egyértelmű csökkenésével jár.

9. hiba – Budezonid-refrakter mikroszkópos colitis esetekben nem próbálkoznak egyéb terápiákkal

Nagyon ritka esetekben az MC budezonid-refrakternek bizonyulhat. Ez azt jelenti, hogy az MC aktív marad a 9 mg budezonidos indukciós kezelés vagy a 6 mg-os budezonidos fenntartó kezelés ellenére. Annak ellenére, hogy az MC előrehaladott kezelésére vonatkozóan az evidenciák korlátozottak, az EMCG tiopurin-, anti-tumor-nekrózis faktor- vagy vedolizumab-kezelést javasol budezonid-refrakter MC esetén.

10. hiba – Nem veszik komolyan a mikroszkópos colitist

Az MC egy jóindulatú kórkép, azaz nem jár együtt például a vastagbélrák emelkedett kockázatával, továbbá, MC esetén hiányoznak az olyan alarm-tünetek, mint a rektális vérzés vagy a fistulak kialakulása. Ennek ellenére – mint arról felmérések is tanúskodnak – az MC a betegek számára egy jelentős korlátozó tényező, ami a páciensek életének valamennyi aspektusára kihatással van.