A gyulladásos bélbetegség (IBD) kezelésében nem csupán a betegség aktivitásának és kiterjedtségének meghatározása a kulcsfontosságú, hanem a betegek egészségértékelése és életminősége is.

Az információ érték – de vajon elegendő? Érvényes ez a gyulladásos bélbetegségek (IBD) esetében is? Vajon elég, ha a vizit végén néhány szóban vagy mondatban tájékoztatjuk a beteget? A kutatások arra utalnak, hogy a puszta információátadás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a beteg állapota javuljon, vagy jobban érezze magát. Sokkal inkább olyan, a mindennapokban is alkalmazható, gyakorlatias tudásra van szükség, amelyet a beteg maga is képes hasznosítani és menedzselni – egyfajta „felhasználásra kész” ismeretanyagra.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) diagnosztizálásában és lefolyásának nyomon követésében vitathatatlan a gyulladásos biomarkerek szerepe. Kevésbé ismert ugyanakkor az, hogy ezeknek a markereknek a szintjei milyen mértékben képesek tájékoztatni egy IBD-beteg életminőségéről (1).