– Szakmai életútjának egyik jelentős mérföldköve és mindenképpen jelentős elismerés az a tény, hogy a European Society of Gastrointestinal Endoscopy (ESGE) Oktatási Bizottságának elnöke lett. Mit mérlegelt a szakmai testület, mikor megszavazta önnek a bizalmat?
– Az ESGE-nek több bizottsága van, ezek közül az egyik legnagyobb az Oktatási Bizottság. A szervezet tagjai bármelyik bizottság élére pályázhatnak, a vezetőség dönt arról, hogy kit, kiket tart érdemesnek a különféle pozíciók betöltésére. Én kétszer pályáztam, először 2018-ban, még a Covid-járvány előtt. Akkor volt egy nagyon erős ellenfelem, egy görög-belga hölgy kolléga, Marianna Arvanitakis, aki már évek óta a szervezet vezetőségének tagja volt. Nyilván akkor nem sok esélyem volt ellene, de tovább folytattam mellette a bizottság tagjaként a munkát, igyekeztem sokat tanulni tőle és segíteni a tevékenységét. Amikor ismét kiírták ezt a pozíciót, megint megmérettem magam. Nyolcan pályáztunk, négyünket hallgattak meg, egy belga (David Tate), egy angol (Gavin Johnson) és egy görög (Paraskevas Gkolfakis) ellenfelem volt, mindegyik ismert és elismert szaktekintélynek számít a szakmában. Végül a nyolctagú vezetőség titkos szavazással nekem ítélt bizalmat, 2022 áprilisától vezetem az ESGE Oktatási Bizottságát.
– Meddig szól a mandátuma és mivel nyerte meg a döntéshozókat?
– Két plusz két évre szól a megbízatásom. Idén decemberben az ESGE vezetősége dönt majd Münchenben, hogy az elmúlt majdnem két év munkája alapján meghosszabbítják-e jövő áprilistól a megbízatásomat. Tizenhárom éve csatlakoztam ehhez a szervezethez, Madácsy László professzor úr ajánlása révén kerültem a vérkeringésbe. Első időszakban az endoszkópos oktatásban vettem részt (kezdetben vérzéscsillapítás, polipektómia, majd ERCP, EUH). Mivel az angol nyelvet egész jól beszélem, így egyre több előadásra kértek fel, részt vettem 5 ESGE-útmutató kidolgozásában is. A vezetőség jól ismert, tisztában volt azzal, hogy előadóként, szervezőként, oktatóként mit tettem le az asztalra.
Programomban egyrészt a földrajzi sokszínűség értékét hangsúlyoztam, hisz bizonyított tény, hogy a sokszínű csapatokat szintetizáló szervezeteknek sokkal nagyobb az esélyük a tartós sikerre. Másrészt arra helyeztem a hangsúlyt, hogy próbáljuk meg egységesíteni az európai irányelveket, dolgozzunk ki egy egységes európai endoszkópos alap- és haladó képzést, törekedjünk az online képzésben rejlő lehetőségek kiaknázásában (webinárok, e-tananyagok fejlesztése), és igyekezzünk felzárkóztatni azokat az országokat, amelyek „kicsúsznak”, távol maradnak az európai tudományos közélettől. Cél az, hogy a 41 tagországunk közül mindenki egyformán, homogénen szerepelhessen, lehetőséghez juthasson ebben a szervezetben.
– Kikre gondol, mikor a kicsúszókról, távolmaradókról beszél?
– Kifejezetten a Balkán régió és Kelet-Európa államaira, a poszt-KGST-országokra gondolok. Ebben a körben benne van sajnos Magyarország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia és Szerbia is. Annak ellenére, hogy szinte valamennyi országban színvonalas szakmai társasági munka zajlik, valahogy ezek az országok nem olyan súlyban reprezentáltak az ESGE-ben. Tekintettel arra, hogy beszélek néhány szláv nyelvet, ezért én valamilyen szinten kapocs is vagyok. A csehekkel nagyon jó a kapcsolatom, a szlovákok lassan kezdenek „előbújni”, a horvátokkal és szerbekkel évente többször is találkozunk mindenféle szakmai eseményen. Erre a szervezetre mindig is a német, francia, belga, olasz és spanyol túlsúly volt jellemző – az, hogy most ismét van egy magyar a vezetők körében, szerintem nagyon nagy dolog.
Erre volt már példa előttem is. Győrből Rácz István tanár úr volt már az ESGE Oktatási Bizottságának az elnöke, sőt, a szervezet alelnöke is. Az ő nagy ívű karrierje tette lehetővé azt, hogy a győri endoszkópos laboratórium ESGE Oktató Centrumként is működött az elmúlt évekig bezárólag. Őt követte a vezetőségben Gyökeres Tibor főorvos úr, mint a tagországok megválasztott képviselője az ESGE vezetőségében. Most Magyarországon egyedül kizárólag a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának az endoszkópos laboratóriuma akkreditált hivatalos oktatócentrumként ebben a rendszerben.
– Magyarországon mekkora reputációja van egy nemzetközi szakmai társasági pozíciónak? Egyáltalán, a hazai gasztroenterológusok, „gasztrosebészek” milyen mértékben vannak jelen a nemzetközi tudományos életben?
– Szerintem a számok önmagukért beszélnek: az EGSE egy nagyon dinamikusan fejlődő társaság, 2020-ban még csak 2800 tagja volt, jelenleg 4150-en vagyunk, és azt reméljük, hogy ez év végéig 4300-ra nőhet a létszám. A magyar tagok száma jelenleg 25 körül van. Volt mentorom, Madácsy László professzor úr és a Magyar Gasztroenterológiai Társaság jelenlegi elnöke és leköszönt elnöke, Gyökeres Tibor és Vincze Áron tanár urak a társaság aktív tagjai, valamint Dubravcsik Zsolt főorvos úr és Czakó László professzor úr is, aki vezetőségi tagja az ESGE szatellita szervezetének, az Európai Endoszkópos Ultrahangos Társaságnak (EGEUS). Ki kell emelnem ifj. Patai Árpádot is, aki az ESGE Young Endoscopists (EYE) Committee első megválasztott csapatában benne volt, személyére jelentős mértékben támaszkodom, hiszen az Oktatási Bizottságban az online oktatás szervezésének egy részével őt bíztam meg.
– A hazai gasztroenterológiai szakmából hányan gratuláltak önnek azért, mert ezt a rangos pozíciót elnyerte?
– A pandémia mindent átírt, nyilván, nem ez volt tavaly a legfontosabb hír. Az MGT Endoszkópos Szekció vezetőségének tagjai, akikkel a szakmai felelősségen túl jó baráti kapcsolatot is ápolunk egymással, örömmel gratuláltak nekem.
– Mit profitál a hazai szakma abból, hogy ön lett az ESGE Oktatási Bizottságának elnöke?
– Az MGT-n belül az Endoszkópos Szekció mindig is hangsúlyos volt, jelenleg az elnökség öt tagjából négy személy is szorosan kötődik a szekcióhoz. Ők mindannyian meghívást kaptak tőlem az ESGE által szervezett endoszkópos oktatásokra, legyen az az UEG hetén vagy az ESGE éves konferenciáján. Az Endoszkópos Szekció vezetőségén kívül azok a társintézményekben lévő kollégák is lehetőséget kapnak, akik elhivatottak a tudás átadásában. Így Magyarországról egyre többen tudunk aktív szerepet vállalni az Európai Emésztőszervi Endoszkópos Társaságban. Próbálom arra ösztökélni a fiatalabb kollégákat, hogy pályázzanak, a fiatalok számára rengeteg lehetőség van.
Az egyik legvonzóbb az egy hónapos endoszkópos ESGE-ösztöndíj, Patai Árpád kollégámnak már sikerült ezt korábban elnyernie, sőt hamarosan egy három hónapos, Belgiumba szóló képzésre utazik. Saját tapasztalatból tudom, hogy ezek a képzések nagyon hasznosak, én még 2015-ben nyertem egy ESGE-pályázatot, Indiában D. Nageshwar Reddy professzor úr által vezetett, a világ egyik legnagyobb és legkiemelkedőbb endoszkópos centrumában egy három hónapos ösztöndíj révén fejleszthettem az endoszkópos készségeimet – állítom, a pályám szempontjából meghatározó élmény és lehetőség volt. Ráadásul a személyes kapcsolataink révén sikerült megállapodni vele, hogy az MGT-n keresztül – melynek tiszteletbeli tagjává vált – minden évben fogad egy magyar fiatalt, aki bepillantást nyerhet a világ egyik legjobb gasztroenterológiai műhelyének munkájába és tanulhat az egyik legkiemelkedőbb szaktekintélytől. Vagyis a lehetőség adott, csak élni kell vele, ha az ember ESGE-tag. Ráadásul 2018-tól a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Szekciójának tagjai számára elérhető a kedvezményes ESGE kettős tagság.
A két szervezet közötti megállapodás alapján a jelenlegi ESGE-tagok és az újonnan csatlakozók számára is kedvezményes az éves tagdíj, szemben az egyéni árral. Én a magam eszközeivel igyekszem az ESGE híreit eljuttatni az MGT tagjaihoz, de ennél sokkal hatékonyabb lenne, ha egyre többen csatlakoznának az Európai Emésztőszervi Endoszkópos Társasághoz és közvetlen bekapcsolódnának a nemzetközi gasztroenterológiai tudományos közéletbe.
Interjú dr. Miheller Pállal, az új, gasztroenterológia-szakvizsgára felkészítő jegyzetsorozatról
