Úgy véli, generációjuk kivételes helyzetben volt, hiszen egyszerre élhették meg azt, hogy kinyílik számukra a világ társadalmi és politikai szinten egyaránt, miközben létrejött körülöttük a „digitalizált orvostudomány”. Ezek a folyamatok kivételes lehetőségeket teremtettek a tudomány és a gyógyítás területén. Igyekeztek kihasználni mindazt, ami megadatott, kiélvezve az újdonság varázsát: élni a szabadsággal, részt venni a pezsgő hazai és nemzetközi tudományos közéletben. Ám ami rájuk inspiráló lehetőségként hatott, az a következő generációk számára természetessé és megszokottá vált – néha nehéz szívvel állapítja meg, hogy számukra már kevésbé izgalmasak ezek a „vívmányok”.

Kiváltságnak számított…

Aranykornak tekinti azt az időszakot, amikor az 1990-es években kezdő gasztroenterológusként örömmel járt dolgozni az endoszkópos laborba, apró sikerélményekkel teltek a munkanapok, „egyre biztosabban diagnosztizált és egyre könnyebben döntött az akkor elérhető terápiás beavatkozásokkal kapcsolatban”. Nem alanyi jogon járt, és nem is a szponzorok kérdése volt, hanem kiváltságnak számított az, hogy valaki részt vehetett az MGT éves kongresszusán. Külföldi konferencia ekkor még szóba sem került – mondja –, de „Baligán” (Balatonaligán) meghallgathatta, hogy a szakma akkori „nagyjai” milyen új információkkal tértek haza az akkor még nehezen elérhető, vágyott, gyönyörű távoli helyekről. Még ma is emlékszik Simon László professzor úr előadására, aki a Sydneyben megrendezett Helicobacter pylori Konszenzus Konferencia résztvevőjeként beszámolt a krónikus gasztritisek új beosztásáról. Ez is fénykornak számított, de a tudomány fejlődésével újabb és újabb felismerések jönnek, a technológiai innováció érvényesül a gyógyszerkutatásban, a diagnosztikus és operatív endoszkópiában egyaránt, ami azt jelenti, hogy újabb és újabb „aranykorok” következnek.

Az első, eredeti Sydney-klasszifikáció óta eltelt 30 év, a Helicobacter pylori baktérium felfedezéséért járó Nobel-díjat majdnem 20 éve ítélték oda, ma pedig arról olvashatunk – teszi hozzá  –, hogy kifejlesztettek egy mesterséges intelligencia modellt a H. pylori-fertőzés finom endoszkópos jellemzőkkel történő kimutatására, magas (86,7%-os) érzékenységgel és specificitással. Ha ezeket a szempontokat nézi, akkor most, ma éljük az igazi aranykort, sőt, a jelenkorban zajló folyamatok a nem túl távoli jövőben fantasztikus világba repíthetnek bennünket! A gasztroenterológusok sokkal precízebb diagnosztikai módszerekkel dolgoznak, mint akár egy évtizeddel ezelőtt – állítja –, s kiemeli pl. a kromoendoszkópiát, amelynek során a különböző fényszűrők alkalmazásával sokkal plasztikusabban láthatóvá válnak a nyálkahártya szerkezeti eltérései, különösen azok az apróbb elváltozások, amelyek a hagyományos endoszkópos technikával nehezebben észlelhetők.

Mesterséges intelligencia: új perspektívát kínál

Az elkövetkezendő öt-tíz év során jelentős előrelépés várható, hiszen a napi orvosi gyakorlatba szövettani minőségű képeket előállító endoszkópos technológiák is integrálód(hat)nak. Az endocitoszkópia és a konfokális lézer-endomikroszkópia lehetőséget biztosít arra, hogy a rutinvizsgálatok során valós idejű, a szövettani metszetekhez hasonló képeket kapjunk, ami többek között a gyulladásos bélbetegségek gyors és szinte azonnali diagnosztizálását teszi lehetővé. Mivel a gasztroenterológusok általában nem rendelkeznek a szövettani képek értékeléséhez szükséges képzettséggel, és az endoszkópos laboratóriumok nem tudnak folyamatosan patológust foglalkoztatni, a valós idejű képalkotó technológiákban rejlő lehetőségek kiaknázásához további támogatásra van szükség. Ezen a területen nyújthat segítséget a mesterséges intelligencia (MI), ami napjaink egyik legizgalmasabb tudományágaként kínálhat számunkra megoldást.

A mesterséges intelligencia részletes értékelő képessége, gyors és hatékony adatelemzése, valamint öntanuló funkciói lehetővé teszik a korai és pontos diagnózist a kóros elváltozások azonosításával. A MI alkalmazása a polipok felismerésében jelenleg az egyik legígéretesebb terület az endoszkópiában, amely egyidejűleg biztosítja az észlelést és a diagnosztizálást, ezáltal javítja a polipdetekció hatékonyságát, valamint a jóindulatú és rosszindulatú léziók megkülönböztetését.

A szakirodalomban több olyan tanulmány is megjelent, amelyek az MI-rendszerek alkalmazását vizsgálták az IBD (gyulladásos bélbetegség) diagnosztizálásában, monitorozásában és a kezelés kiválasztásában. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az MI megbízhatóan képes biopszia nélkül is felmérni a colitis ulcerosa szövettani aktivitását. Már rendelkezésre áll a MI által támogatott kapszulaendoszkópia is, amely gyors és magas pontosságú adatfeldolgozást biztosít, és jelentősen csökkenti az értékelés idejét, így a szakemberek idő- és kapacitásbeli terhelését is mérsékli. A MI nem riválisa az orvosoknak – állítja dr. Kristóf Tünde –, hanem támogatja a munkájukat, felelős orvosi döntéseket nem hozhat, de új perspektívát nyújt a pontosabb diagnózisok, a rizikóbecslés, a prevenció és a személyre szabott, optimális kezelési stratégiák meghatározásában – mindezek nyertesei pedig a betegek lesznek.

Lehetőségek és korlátok

A digitalizáció és az ehhez kapcsolódó digitális készségek elsajátítása okozta szorongás sok orvos számára terhet jelent, a szakmai beszélgetésekben gyakran elhangzik, hogy azok, akik nem tudnak lépést tartani a technológiai fejlődéssel, hátrányba kerülhetnek. Az Endomedix Diagnosztikai Központ orvosigazgatója azonban úgy véli: mivel az egészségügy különböző szintjein eltérő igények és elvárások fogalmazódnak meg, így nem elengedhetetlen, hogy mindenki „a legmagasabb szinten művelje tudományt”. Az viszont fontos, hogy minden gyakorló orvos tisztában legyen a lehetőségekkel és korlátokkal, tudják, mikor és milyen speciális eljárásokra van szükség egy-egy beteg esetében, hová és kihez irányíthatják tovább a pácienseiket. Ez a közellátásban dolgozó szakorvosok felelőssége.

Dr. Kristóf Tünde hozzáfűzi, hogy az egyetemeknek – már csak versenyhelyzetükből adódóan is – alapvető érdekük, hogy lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel, és olyan szakembereket képezzenek, akik képesek lesznek ezeket a magas szintű, fejlett eljárásokat hatékonyan alkalmazni. Részben ez is magyarázza azt, hogy miért a klinikák a legkedveltebb képzési helyszínek a szakorvosjelöltek és rezidensek körében. Emellett fontos kiemelni azt is, hogy a vármegyei kórházakban elsajátítható tudás, a mindennapos betegellátás során szerzett tapasztalatok nélkülözhetetlen alapot jelentenek ahhoz, hogy valaki specialistává váljon.