– A gyógyítás és a szakmai tudományos tevékenységén túl sok időt szentelt a gasztroenterológia kiemelkedő alakjainak, kiválóságainak bemutatására. Írói tevékenysége nyomán olyan szellemi örökséget hagy az utókorra, melynek segítségével kirajzolódik a gasztroenterológia hazai fejlődéstörténete és az ezen a területen elért eredmények. Beszélgetőpartnerei közül kire, kikre emlékszik szívesen, mik voltak azok a gondolatok, melyek mély nyomot hagytak önben?
– Jövőre lesz 10 éve, hogy a 2015-ben a Magyar Gasztroenterológiai Társaság által kiadott tudományos folyóirat, a Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology főszerkesztője, Altorjay István professzor megbízott azzal, hogy készítsek minden lapszámba életműinterjúkat arra érdemes személyiségekkel. Lehetetlen felsorolni a sok kiváló interjúalanyt, a sok-sok érdekes történetet, a fantasztikusnál fantasztikusabb életút-beszámolókat. Kivétel nélkül mindegyik kínál olyan útravalót, gondolatot, amelyet érdemes magunkkal vinnünk. Így most csak egyet emelek ki, a legelsőt. Varró Vince professzor volt az, aki a hazai gasztroenterológia úttörőjeként, magas kort megérve, szellemesen, tartalmasan „nyitotta meg” a cikksorozatot. Egykori főnökömmel, Wittman István professzorral küzdöttek karöltve a gasztroenterológia magyarországi elismeréséért és fejlesztéséért. Varró professzor barátságával is megajándékozott, érzékeltetve azt is, hogy ezt a harcot folyamatosan kell folytatni. Életem egyik nagy kitüntetésének tartom, amikor egyik tudományos munkáját nekem dedikálta.
– Nem gondolt még arra, hogy kötetbe szerkessze a beszélgetéseket, hogy ez a fajta ismeretanyag, a különféle szaktekintélyek tapasztalata, látásmódja segítse a következő generációkat a fejlődésben? Egyáltalán, mit gondol, a mai fiatal generáció tagjait érdeklik a múltbeli történésekből levonható tanulságok?
– A közel 40 interjú valóban egy olyan körképet is ad a hazai és a nemzetközi gasztroenterológia történetéről, amely talán összegyűjtve is érdekes lehet. A fiatalok számára – ahogyan azt saját fiatal munkatársaim is mondták – sok izgalmas információt tartalmaznak. A könyvkiadás drága műfaj, a költését nehéz lenne előteremteni.
– Tudna a beszélgetésekből kirajzolódó tanulságok nyomán 5 hasznos üzenetet megfogalmazni a Z generáció tagjai számára?
– Az interjúkban rendre visszatérnek nagyon fontos gondolatok: a pályán való előrelépéshez és jelentős eredmények felmutatásához többféle tulajdonság is szükséges, miközben persze mindennek az alapja a beteg, aki a gyógyulását várja tőlünk! A pályán való érvényesüléshez fegyelem, tudásvágy, empátia, céltudatosság, és bizony szerencse is kell. Tehát megvan az öt tényező.
– Ön szerint a hazai gasztroenterológiának volt aranykora? Ha igen, akkor mikor, miért?
– Véleményem szerint a gasztroenterológiai pálya a múltban és a jelenben is vonzó az orvosok számára, hiszen a betegségek és a vizsgálati módszerek olyan tárháza nyílik meg előttünk, amely sok sikerélményt és sok nehézséget is okoz. A múlt mindent megszépít, fiatalok voltunk, visszaemlékezve és a riportokat olvasva, valóban egy „aranykor” is kirajzolódik. De véleményem szerint az aranykor a rohamos fejlődésnek és a rengeteg kiváló kollégának köszönhetően még javában tart…
– A sokszínű, azaz a különböző hátterű, tudású, tapasztalatú, korú, kultúrájú munkavállalókból álló szervezetek az eltérő látásmódok kohéziója okán hatékonyabban és innovatívabban működnek, mint homogén összetételű versenytársaik. Egy centrumkórház osztályvezetőjeként milyen szempontok szerint válogatja össze a munkatársait?
– Ha nem törekednék arra, hogy minél ütőképesebb, motiváltabb csapat képviselje nálunk a gasztroenterológiát, nem lenne elismert a működésünk. Jelenleg 3-as progresszivitási gasztroenterológiai centrumként, valamint egyetemi oktatóosztályként működünk.
– Hogyan próbálja átadni tudását, mi a véleménye a mentorálás fontosságáról a gasztroenterológia területén?
– Az állandó képzés és önképzés alapvető, a lehetőségek megvannak hazánkban. Az egyes centrumokban folyamatosan képezzük a fiatal gasztroenterológusokat. Magam évente tartok tanfolyamot a Semmelweis Egyetem keretein belül a gasztroenterológiai ultrahang-diagnosztika és határterületei témakörében. Nem volt könnyű kiharcolni, hogy ez a módszer – a hasi ultrahang-diagnosztika és az ezzel kapcsolatos intervenciók – a gasztroenterológusok kezébe is kerülhessenek finanszírozott és szakmai kóddal is rendelkező vizsgálati eljárásokként. Az endoszkópos ultrahangvizsgálathoz már licencvizsga is szükséges, amelyet gasztroenterológus szakorvosok tehetnek le.
– Az elmúlt évtizedek gasztroenterológiai fejlesztései és kutatásai alapján milyen tendenciákat, irányokat és fejlődési lehetőségeket lehet biztosan előre látni a következő évtizedekben a területen?
– Az utóbbi évtizedekben szinte robbanásszerűen fejlődött a gasztroenterológia mind diagnosztikus, mind terápiás szempontból. A gyulladásos bélbetegségek centrumban való speciális kezelése, a hasnyálmirigy-epeúti diagnosztika során, valamint a vastagbélszűrés kapcsán a terápiás endoszkópia fejlődése nagyon biztató. Az emésztőszervi betegségek megelőzése, visszaszorítása már korunkban is nagyon hatékony eredményekkel járhat. Ebben társszakmaként a sebészet, a radiológia, a patológia és az onkológia is jelen van.
– Az Észak-budai Szent János Centrumkórház I. Belgyógyászati Osztálya nemrég költözött át a Kútvölgyi úti épületbe – ez mit jelent a betegellátás tekintetében?
– Osztályunk egy teljesen felújított épületben kezdte meg múlt év végén a munkáját. Modern endoszkópos egység, ultrahang-diagnosztikai laboratórium, hepatológiai centrum, kapszulás endoszkópos labor és IBD-ambulancia, valamint egy nappali ellátási részleg is szolgálja a teljes körű betegellátást a Szent János kórházban.
