Beszélgetésünk idején már elég erőteljesen érezni a koronavírus-járvány második hullámának fokozódó ütemét, ön szerint a gasztroenterológusszakma mit tanult a világjárványból?

A járvány első szakaszában próbáltuk kitalálni, hogy is kellene ezt a szituációt helyesen kezelni, igyekeztünk követni a külföldi irányelveket, kidolgoztuk a saját szakmai ajánlásunkat, de az ismert fertőzöttek alacsony száma miatt tulajdonképpen nem vagy csak nagyon ritkán kerültünk „éles helyzetbe”. Most a második hullám elég erőteljesen csapkod körülöttünk, a végét ahogy senki, úgy mi sem látjuk. Ám a pandémia mindenképp ráerősített egy általunk korábban többször hangoztatott veszélyre – a személyi védelem jelentőségére.

A gasztroenterológusok által végzett endoszkópos vizsgálatok fertőzésveszéllyel járnak, fokozott figyelmet kell szentelni a fertőtlenítésnek, a műszerek, eszközök esetében ez már bevett gyakorlat, de az nem megszokott, hogy magunkat kellő körültekintéssel védjük a beteg testváladékaitól. A Covid-pandémia hívta fel a figyelmünket, hogy erre sokkal jobban kell koncentrálni a jövőben! Számomra és valamennyiünk számára tanulság az is, hogy a digitalizáció lehetőséget kínál arra, hogy racionalizáljuk a személyes orvos-beteg találkozások számát.

Nyilván a távkonzultáció nem az új esetek, frissen diagnosztizált betegek esetében megoldás, de a folyamatosan, régóta gondozott pácienseinknél igen. Korábban is elérhető közelségben voltak ezek a technikák, de nem voltunk rákényszerülve, hogy használjuk ezeket. Talán egy kicsit az időmenedzsmentünk is jobb lett, próbáljuk a legoptimálisabb megoldásokat megtalálni.

Volt-e esetleg kifejezetten pozitív hozadéka a Covid-járványnak?

Talán igen, egy ilyen szituáció sok embert szembesített azzal, hogy önmagában „nem tud jól működni”, muszáj összefogni, segíteni a másikat, adott esetben akár a másik helyett dolgozni. A veszélyhelyzet idején gyakrabban és távkonzultációk révén könnyebben beszéltünk egymással, de a személyes találkozások elmaradtak, azt pedig semmi sem pótolhatja.

Azt, hogy az állami rendszert hogyan érintette a járvány, nagyjából láttuk, de mi a helyzet a endoszkópos magánlaborokkal?

A Magyar Gasztroenterológusok Társaságának (MGT) nincs valid, országos felmérésből származó információja erről. Nálunk Pécsett három nagyobb magánszolgáltató van, de gyakorlatilag minden megyei városban biztos, hogy van egy-két jelentősebb vállalkozás. Mivel a szolgáltatók tevékenységét a veszélyhelyzet ideje alatt felfüggesztette a kormány, így nem hiszem, hogy az üzletmenet szempontjából az idei a legsikeresebb évek közé tartozik majd.

A kormány döntése nyomán 2020. június 1-jétől ismét újraindultak a népegészségügyi szervezett szűrővizsgálatok, emlő-, méhnyak-, vastagbél- és végbélszűrések. Hogy áll a szűrés jelenleg?

Próbáljuk bepótolni a már kiszűrt betegek elmaradt vizsgálatait is, amióta az elektív vizsgálatokra ismét van lehetőségünk. Eddig országosan már közel 700 ezer ember kapott meghívót, de sajnos csak körülbelül 30%-uk küldött vissza székletmintát. Ez év közepéig több mint 8 ezer vastagbéltükrözés történt panaszmentes egyéneken nem negatív minta miatt a program indulása óta, és a vizsgálatok 50−60%-ában polip, 6−7%-ában vastagbélrák igazolódott. Ezek a számok is igazolják a szűrőprogram fontosságát, és jó lenne elérni a lakosság nagyobb arányú részvételét.

Az MGT Nagygyűlése áthelyeződik az online térbe, idén lesz elnökváltás…

…nem, nem lesz! A Társaság alapszabálya ezt nem teszi lehetővé, a közgyűlés joga megválasztani az új vezetőséget, ezzel együtt párhuzamosan nyílik lehetőség az elnöki pozíció átadására is. Amíg nem tudjuk megtartani a közgyűlést, addig nyilván Molnár Tamás professzor úr marad az MGT elnöke.

Talán ön is olvasta azt a Molnár Tamással készült, tavaly a #GUTHEALTH-ben, illetve a GastroNews-on megjelent interjút, melyben a láthatóság és erőteljesebb kommunikáció szükségszerűségéről beszélgettem professzor úrral.

Igen, olvastam.

Történt az elmúlt időben bármiféle irányváltás a tekintetben?

Törekszünk rá, hogy látványosabbá tegyük a szakmát, de a Covid-járvány közbeszólt, minden tervünket felborította, de érezzük a problémát, hogy sem a társadalom, sem az irányítóink, a minisztérium, sem a finanszírozó nem kezeli helyén a szakmánkat. Nyilván a járvány során a döntéshozóknak ez a legkisebb problémájuk. De azt hiszem, hogy a vastagbélrákszűrés miatt a korábbinál egy kicsit nagyobb figyelem irányult ránk.

Nem bosszantja önöket, hogy az érveik alátámasztásához nincsenek adataik? Ön endoszkópspecialista, ez a tevékenység jól mérhető mind számosságában, mind az elvégzett vizsgálatok minőségét tekintve. A szakma önmagában is képes lenne arra, hogy indikátorok révén transzparenssé tegye a szolgáltatások színvonalát. A betegek információk birtokában a jól prosperáló centrumok felé indulhatnának el. Az MGT legutóbbi, 2019-es nagygyűlésén hallottunk előadást erről, hol tart most ez a folyamat?

A szándékunk adott, tulajdonképpen az első lépéseket már megtettük. Az endoszkópos vizsgálatokkal kapcsolatos európai, amerikai irányelvek jó néhány éve ismertek,

de Európa nagyjából tízéves lemaradásban van az Egyesült Államokhoz képest. Ott már a 2000-es évek közepétől alkalmazták az endoszkópos minőségi indikátorokat, mutatókat, a mi kontinensünkön 2015−2016 óta léteznek erre a területre vonatkozó irányelvek.

Ennek az első magyar verzióját már elkészítettük, a közlése folyamatban van. A következő lépés az, hogy meggyőzzük az egészségpolitikai döntéshozókat arról, hogy érdemes a minőségi mutatókat ellenőrizni, számonkérni, hiszen ennek haszna a betegeknél realizálódik. Fontos lenne a bonyolultabb, speciális eszközigényű, ritkábban végzett terápiás endoszkópos beavatkozások esetén centralizálni az ellátásokat, hisz ahogy minden manuális beavatkozásnál, az esetszám és a megfelelő tapasztalat döntő jelentőséggel bír, így itt is alapvetés a megfelelő minőség érdekében.

A protokoll alkalmazása szektorsemleges lesz? Kötelező érvényű iránymutatást ad a magánszolgáltatók számára is?

Az lenne az igazi.

Értem, de ami nem kötelező…

Tulajdonképpen ez egy szakmai elvárás, más kérdés, hogy ellenőrzi-e valaki.

Mit gondol, igényes annyira a gasztroenterológiai szakma, ha nem kötelező érvényű is, mégis betartja azt?

Az én korosztályom, illetve a nálam fiatalabbak már nagyon fogékonyak és nyitottak, mi már nem abban a légkörben dolgozunk, mint az elődeink (tisztelet a kivételnek!). Korábban a hagyományok, egyéni tapasztalatok vezérelték a döntéshozatalt, és a paraszolvencia is nagyon torzította a rendszert. Manapság már egyre inkább elfogadott és alkalmazott az evidenciaalapú betegellátás, és a minőségi munka iránti igény is egyre jelentősebb faktor.

A fiatal kollégák szakmai igényessége és a betegek elvárásai is egyre inkább a minőségi munka irányába hatnak, úgy érzem, hogy a fiatal korosztály eszerint szeretne dolgozni. Persze nem közömbös, hogy mit tapasztalnak közvetlen munkatársaiktól, vezetőiktől, ebben nagy a felelősségünk!

Az indikátorok nyilvánosak lesznek?

Optimális esetben annak kellene lenniük. Az első igazi áttörést azzal érhetjük el, ha szakmán belül az egyes centrumok mutatóit elérhetővé tesszük. Higgye el, ez már önmagában óriási hatást eredményezne. Időre, szemléletváltásra van szükség, fontos, hogy mindenki értse és megértse, az indikátorok nem a számonkérést szolgálják! Lehetőséget kínálnak arra, hogy javítsuk, korrigáljuk azokat az esetleges problémákat, melyek rontják a minőségi betegellátást. A második lépésként a betegek számára is részlegesen elérhetővé tehetjük ezen információkat, ám egyelőre nulladik lépésként azt kellene elérnünk, hogy az indikátoradatok kötelezően gyűjtendők legyenek. Tapasztalataink szerint az adatszolgáltatási kötelezettséggel járó folyamatok elég nehézkesek, adminisztrációs kapacitás hiányában nagy ellenállást váltanak ki gyakran. Jó pár év kell ehhez.

Miért ilyen hosszú ez a folyamat?

A protokoll írása, engedélyeztetése önmagában is hosszú folyamat, az is időbe kerül, hogy a finanszírozó szemléletváltása megtörténjen. Az új terápiás lehetőségek hazai bevezetése és az ehhez szükséges finanszírozási háttér megteremtése a gyógyszeres kezeléseknél is legtöbbször minimum 1-2 évet vesz igénybe. Sajnos az új endoszkópos technológiák és beavatkozások esetén ennél sokkal hosszabb idő telik el. Nem egy olyan endoszkópos eljárás létezik már akár 8−10 éve is, amit hazánkban még csak alig-alig alkalmaztunk néhány beteg ellátása kapcsán, mert a finanszírozási háttér nincs biztosítva.

Sok új eljárás esetében végeztünk már költségszámításokat, de a költséghatékonyság bizonyításához már egészséggazdasági szakemberek részvétele is szükséges lenne. Ezekhez nehezen találni partnereket, és a finanszírozó oldaláról nem látjuk, hogy ilyen igények megjelennének, vagy ha igen, bennünket ezekkel nem keresnek. A jövőben sokkal több párbeszédre lenne szükség a döntéshozókkal a folyamatok felgyorsításához.

Nem lehetne egy kicsit felgyorsítani a megújulást? Egyébként a változtatás terén mennyire elszánt, mire számíthat öntől az MGT tagsága? Milyen elnök lesz?

Biztos lehetne, kellene is, de a Covid-járvány most mindent felülír. Elnökként azt szeretném elérni, hogy

a fiatalok érezzék, mögöttük állunk, támogatjuk őket.

A szakorvosképzésben is sok minden javításra szorul. A szakorvosjelöltek jelenleg a képzésük során eltérő elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek, ezek tulajdonképpen az adott centrumvezetőn múlnak. Vannak ugyan kötelezően teljesítendő elemek, tanfolyamok, vizsgálati számok, de ezek ellenőrzése, a szakorvosjelöltek időszakos számonkérése nem egységes. Ebben a folyamatban az egyetemi centrumoknak kellene nagyobb szerepet, szervező és ellenőrző funkciót kapniuk. Biztatnunk kell a tehetséges fiatal kollégáinkat arra is, hogy menjenek magyar és külföldi centrumokba rövidebb-hosszabb időre, tanulják meg a legmodernebb, leginnovatívabb technikákat! Ezekhez nyilván pályázati lehetőséget is szükséges számukra biztosítani.

Vannak jó példák előttünk, folyamatosan figyelem az ESGE (European Society of Gastrointestinal Endoscopy) vagy az UEG (United European Gastroenterology) tevékenységét. Szakmai igényességük, képzési programjaik kiváló példaként szolgálnak. Egyébként a koronavírus-járvány miatt meghiúsult hagyományos, de virtuálisan és rövidített formában novemberben megrendezésre kerülő nagygyűlésünk tudományos programjának összeállítása az UEG gyakorlatán alapult. A külföldi szakmai kapcsolatok építése, hangsúlyosabb jelenlétünk a nemzetközi tudományos életben, a nemzetközi szakmai irányelvek hazai adaptálása révén a betegellátás minőségének a javítása, valamint a szakmai programok színvonalának emelése is mind az elnöki programom része.

Az interjú végén lehetetlen megkerülni a minap lezárult, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság legnagyobb szekciójának, az Endoszkópos Szekciónak az eseményét. Mik voltak a legérdekesebb témák, tanulságok?

Az egynapos rendezvény a virtuális térben zajlott. A tudományos program bevezetéseként délelőtt három endoszkópos centrumból élő közvetítéseket láthattak a résztvevők. Székesfehérváron az Endokapszula Magánorvosi Centrum, Budapesten az I. Sebészeti és Intervenciós Gasztroenterológiai Klinika, illetve Pécsett az I. Belgyógyászati Klinika endoszkópos laboratóriumai voltak ezek a helyszínek, újdonságok mellett jó néhány tanulságos esetet, vizsgálatot sikerült bemutatnunk és megbeszélnünk. Tárgyaltuk a mesterséges intelligencia térhódítását a gasztroenterológiában, az endoszkópia szerepét az akut hasnyálmirigy-gyulladás ellátásában, és természetesen arról is beszéltünk, hogy a koronavírus-világjárvány hogyan változtatta meg az endoszkópos tevékenységünket. A szekcióülés programjában változatlanul kiemelt helyen szerepelt a Friedrich-emlékelőadás és emlékérem átadása.

Ebben az évben a szekció vezetősége Altorjay István professzor úr kitüntetése mellett döntött egyhangúlag. Még maradt hely majd ezt követően szabadon bejelentett előadásokra is. Az első visszajelzések nagyon pozitívak voltak, a részvétel azonban elmaradt a hagyományos szekcióülések látogatottságától. Jó hír azoknak, akik lemaradtak az eseményről, hogy utólag is megtekinthetik az ott elhangzott előadásokat regisztrációt követően – az interjú elején kérdezte, mit köszönhetünk a járványnak, például ezt is. A digitalizációs lehetőségek kiaknázása kényelmesebbé és egyszerűbbé teszi a szakmához nélkülözhetetlen információk elérését. Régóta halogatott lépés volt, de az MGT is „kénytelen volt” élni a technika kínálta lehetőségekkel – ez pedig mindenképp hasznos a gasztroenterológusok számára.