Gyermekeknél gyulladásos bélbetegség (IBD) esetén a gyulladáscsökkentő és az immunszuppresszáns gyógyszerek adása jelenti a kezelés fő csapásirányát. Emellett, felmérések alapján, az IBD-s gyermekek 36-50 %-ánál különféle komplementer és alternatív módszereket is alkalmaznak a szülők. Ide sorolhatók különféle diéták is, amelyeknek a hatásosságát illetően csak kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésre.

Specifikus szénhidrát diéta IBD-ben

Az IBD esetén alkalmazható egyik diéta az ún. specifikus szénhidrát diéta (specific carbohydrate diet; SCD), amelyet Dr. Sydney Hass fejlesztett ki, és amelyet Elaine Gottschall „Breaking the Vicious Cycle” című könyve tett népszerűvé.

Tudott, hogy a magas cukor- és zsírtartalmú nyugati diéta és az élelmiszeradalékok alkalmazása diszbiózissal és a mukozális immunitás megváltozásával járhat, amik szerepet kaphatnak az IBD patogenezisében. Az SCD az említett táplálékoknak a kiszűrését és ilyen módon az IBD kórlefolyásának a megváltoztatását tűzi ki célul.

Az SCD legfontosabb vonásai közé tartozik, hogy

  • mellőzi a gabonaféléket, így a búzát, az árpát, a kukoricát és a rizst,
  • mellőzi a cukrokat, kivéve a mézet,
  • mellőzi a tejtermékeket, kivéve a fermentált joghurtot,
  • gyümölcsök, zöldségek, friss húsok, babfélék és egészséges olajok fogyasztására fókuszál.

Miközben a felnőtt korú IBD-betegeknél az SCD alkalmazásának eredményessége tudományosan is alátámasztott, gyermekeknél viszonylag kevés a rendelkezésre álló információ.

PRODUCE-vizsgálat

A Personalized Research on Diet in Ulceratice Colitis and Crohn’s Disease (PRODUCE) vizsgálat célja az volt, hogy 7-18 éves korú, újonnan diagnosztizált colitis ulcerosás vagy Crohn-beteg gyermekeknél és serdülőknél vizsgálja az SCD, illetve annak egy megengedőbb, módosított verziója, a módosított SCD (MSCD) hatását.

Az MSCD az SCD által megszabott ételeken kívül engedélyezi a rizs, a zab, a burgonya, a juharszirup és a kakaó fogyasztását is, heti minimum és maximum értékekkel.

A kétféle diéta hatását egyrészt a betegek által jelentett kimenetek (PRO), azaz az IBD-tünetek erőssége alapján értékelték, másrészt pedig a széklet kalprotekitin-szintet határozták meg. Ez utóbbi érték jelentőségét az adja, hogy a széklet kalprotektin-szint szignifikánsan korrelál az endoszkópos betegségaktivitással.

Az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatban 19 centrumban toborzott, összesen 54 gyermek vett részt. A PRODUCE vizsgálat egyedülálló erőssége az, hogy egy ún. „N-of-1” típusú, azaz „single patient trial” vizsgálat. Az „N-of-1” vizsgálatokban minden egyes résztvevő egyben kontroll és kezelt személy. Jelen esetben ez úgy valósult meg, hogy minden résztvevő gyermek részesült SCD-ben és MSCD-ben is – alternáló módon – az összesen 4 darab, egyenként 8-8 hetes kezelési ciklusból álló időperiódusban (pl. 8 hét SCD, 8 hét MSCD, 8 hét SCD, 8 hét MSCD).

1 %-nál kisebb a valószínűsége, hogy az SCD hatásosabb, mint az MSCD

A PRODUCE vizsgálatot befejező személyek esetén nem mutatkozott szignifikáns különbség az SCD és az MSCD között sem az IBD-tünetek vonatkozásában, sem pedig a széklet kalprotektin-szintben.

SCD esetén a vizsgálatot befejező személyek 67 %-a, míg MSCD esetén 52 %-a bizonyult reszpondernek az IBD-tünetek szempontjából. A statisztikai elemzések alapján mindössze <1 % a valószínűsége annak, hogy az IBD-tünetek vonatkozásában klinikailag jelentős mértékű különbséget eredményez a két egymással összehasonlított diéta, az SCD és az MSCD.

A gyermekeknél korábban (a vizsgálatot megelőzően) követett diétánál tapasztalt széklet kalprotektin-szinthez képest 50 %-os csökkenést idézett elő az SCD, míg 34 %-osat az MSCD.

SCD helyett választható az MSCD?

Annak ellenére, hogy a citált N-of-1 vizsgálat nem nyújt masszív evidenciát az SCD és az MSCD hatásosságát illetően, leszögezhető, hogy a vizsgálati személyek jelentős részénél kedvező hatások köthetők ezekhez az étrendekhez.

A diétás megszorítások követése minden esetben nehézségeket jelent az érintettek számára, és a megszorítások adherenciát csökkentő tényezőként funkcionálnak. Az SCD-hez képest több flexibilitást kínáló, ugyanakkor hasonló terápiás haszonnal járó MSCD alkalmazása hosszabb távon is vonzó alternatívát kínálhat az IBD-s gyermekeknek.