Az országos vastagbélrákszűrési program gördülékeny lebonyolítását nehezíti az a tény, hogy az állami közfinanszírozott ellátórendszer kapacitás- és humánerőforráshiánnyal küszködik. Éppen ezért az egészségpolitikai döntéshozók részére egy a magánorvosok számára is elfogadható megoldási javaslatot fogalmazott meg a Magyar Magán Gasztroenterológusok Társasága. Ha az állam elfogadja elképzelésüket, akkor Magyarországon végre megvalósulhatna a szektorsemleges finanszírozás. Ha nem, akkor a jelenlegi tendencia tovább folytatódik: az Eurostat 2017-es adatai szerint a vastagbélrák standardizált halálozási aránya Magyarországon volt a legmagasabb: 10 ezer betegből 6 ezer meghal. Mire a beteg orvoshoz kerül, általában már késő, pedig a korai felismeréssel többezer életet lehetne megmenteni; ez az a rákfajta, amit korai szakaszban sikeresen lehet(ne) szűrni.
A colorectalis szűrőprogramot a Nemzeti Népegészségügyi Központ felügyeli, a EFOP-1.8.1-VEKOP-15-2016-00001 „Komplex népegészségügyi szűrések” projekt keretében. Az első pácienseknek a meghívóleveleket 2018 novemberében postázták. A colorectalis szűrés folyamatát több mint 40 indikátorral folyamatosan követi a projekt. Ezek között 6 rendszerindikátor, 10 vastagbélszűrés-szervezési indikátor, 3 kémiai laborra vonatkozó indikátor, 3 teljesítmény indikátor mellett kolonoszkópos vizsgálatra vonatkozó indikátor is szerepel. Az indikátorok elsődleges célja a szolgáltatás minőségének javítása, de alkalmas a szűrés adott szintjének az ellenőrzésére is, akár intézményre, személyre lebontva. A kolonoszkópiára vonatkozó indikátorok az ESGE előírásait követik. A projekt országosan 300 000 lakos szűrését vállalta az újonnan felállított szűrőhálózaton keresztül, amelynek többek között részét képezik az alapellátásban dolgozó háziorvosok, központi székletvérmeghatározó laboratórium és a tisztázó kolonoszkópiát végző endoszkópos laborok.
Az MGT Nagygyűlésén (2019) a Magyar Magán Gasztroenterológusok Társaságának szekcióülésén dr. Demeter Pál a CRC-szűrőprogramban a privát endoszkópos laborok potenciális szerepéről beszélt. Az MMGT elnöke nyitó előadásában elmondta, hogy az országos szűrőprogramok koordinálásával megbízott szervezet, a Nemzeti Népegészségügyi Központ illetékese megkereste a Társaságot a lehetséges együttműködést keresve. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke, Molnár Tamás professzor úr lapunknak már korábban beszélt arról, hogy jelenleg mindösszesen a szűrésre szorulók felét tudják nagy biztonsággal fogadni, ez a mérték a teljes gasztroenterológus-szakmának a kapacitását felemészti. „Nagyon rosszul hangzik, de ha a részvétel megközelítené a 100%-ot, akkor nagyon nagy gondokkal kellene szembenéznünk” – mondta.
A Magyar Magán Gasztroenterológusok Társaságának indítványa egy komplex, több szempontból is megfontolt javaslat. Egyrészt a koncepció kidolgozói az állami ellátóhelyekkel azonos feltételrendszer teljesítését írnák elő a magánszolgáltatók számára, melyet egy (1-2 évente ismételt) helyszíni audit segítségével ellenőriznének, csak ezt követően kerülnének fel az úgynevezett akkreditált szűrőcentrumok listájára. A javaslat kitér arra is, hogy a vizsgálat eredményét – az Európai Unió új általános adatvédelmi rendeletének megfelelően –, amennyiben a beteg beleegyezik, átadnák a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek. Az akkreditált vizsgálóhely az elvégzett kolonoszkópos vizsgálatról és teljesítésekről listaáron hivatalos számlát és teljesítési igazolást állítana ki, melynek összegét a páciens kifizetné a magánszolgáltatónak. Az igazolások birtokában a szűrésen részt vevő az egészségbiztosítótól utólag visszaigényelhetné azt az összeget, amit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) az állami ellátás esetében utal a közfinanszírozott szolgáltatónak. Amennyiben a beteg nem járul hozzá személyes adatainak megosztásához, és nem él az utólagos finanszírozás lehetőségével, az akkreditált vizsgálati hely anonimizált módon – megfelelő ellentételezés esetében – statisztikai adatokat szolgáltat a finanszírozó felé.
A szekcióülésén dr. Madácsy László arról beszélt, hogy a társaság által megfogalmazott modellt az Ausztriában működő minta alapján „rajzolták fel”, a szomszédos országban a köz- és privát endoszkópos hálózat bizonyítottan hatékonyan működik egymás mellett. Ahogy ott, úgy Magyarországon is kívánatos lenne, hogy az endoszkópos magánpraxisok akkreditációja minőségi indikátorok teljesítésén alapuljon.
A vastagbéltükrözés hatékonysága és biztonságossága függ a vizsgálat minőségétől, jelenleg úgy tűnik, hogy Magyarországon a vizsgálatok minősége a klinikai gyakorlatban igen eltérő lehet. Éppen ezért – mondta −, ha változtatni akarunk ezen, akkor bizonyítékon alapuló, mérhető mutatók szükségesek a vastagbéltükrözés minőségének javításához. Madácsy László előadásában áttekintette a vastagbéltükrözés gyakorlati szempontjait és a legfontosabb minőségi mutatókat.
A szekció keretében dr. Király Ágnes egy a munkafolyamatokon alapuló részletes elemzést mutatott be, megvizsgálta, hogy az MMGT ajánlása alapján egy minősített privát praxis működtetéshez milyen eszközparkra, betegbiztonságot garantáló technológiai megoldásokra, labor- és egyéb háttérszolgáltatásokra és legfőképp hány főállású és mellékállású munkaerőre lenne szükség. Király Ágnes felhívta a hallgatók figyelmét arra is, hogy a jelen esetben a hazai magánszolgáltatók nem az állami fenntartású intézményekkel konkurálnak, kompetítoraik szerte a nagyvilágban a professzionálisan felszerelt, magas szakmai standardok alapján működő klinikák, praxisok – ahhoz, hogy versenybe szállhassunk, illetve versenyben maradhassunk, egy transzparens, mérésen alapuló, bizonyítottan hatékony rendszert kell működtetni – ennek pedig ára van.
