A gyulladásos bélbetegségek (IBD) kialakulásában kulcsszerepet kapnak az intestinalis mikroorganizmusokkal szembeni immunmediált folyamatok. Azonban általában megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy mely kórokozók váltják ki az IBD-t, és milyen módon kerülhetnek be azok a mikroorganizmusok a bélcsatornába (1). Az elmúlt évek kutatásai új megvilágításba helyezték az előbbi kérdést, és a megválaszolásban a kétirányú kapcsolatot biztosító szájüreg-bél tengelyre helyezték a hangsúlyt.

A szájüreg-bélflóra kettős kapcsán már korábban is leírták, hogy a károsodott orális mikrobiom olyan kórképekkel hozható kapcsolatba, mint az ateroszklerózis, a tüdőgyulladás, a rheumatoid arthritis, a májat és a hasnyálmirigyet érintő kórképek vagy az Alzheimer-kór (1, 2). Ennek alapján kézenfekvőnek tűnik a szájüreg és a bélcsatorna közötti kapcsolat is, vagyis az, hogy fizikális és immunológiai összeköttetés van a szájüreget és a bélcsatornát benépesítő mikroorganizmusok között. Következésképpen: ha kórokozók jutnak át a szájüregből a bélcsatornába, az a fiziológiás egyensúly felborulásához, akár IBD kialakulásához is vezethet (1).

Előbbiekkel összefüggésben kimutatták például, hogy a periodontitis prevalenciája magasabb az IBD-s betegeknél, mint az egészséges kortársaiknál (1). Mindez egyúttal válasszal is szolgálhat az IBD kialakulásával kapcsolatos számos kérdésre: lehetséges például, hogy a periodontitis IBD-re hajlamosít?

A szájüregi gyulladások bizonyos baktériumok szájüregen és bélcsatornán belüli felszaporodásával járnak

Több esetben kimutatható, hogy a periodontitissel kapcsolatba hozható kórokozók (pl. Fusobacteriaceae, Veillonellaceae, Pateurellaceae, Enterobacteriaceae, Nisseriaceae, Gernellaceae) felszaporodnak a szájüregben, átjutnak a bélcsatornába, majd ott kóros elváltozásokat okoznak. Ebben az esetben egy ún. baktériummediált, közvetlen útról van szó, amely révén szájüregi kórokozók kerülnek át a bélcsatornába.

Miként lehetséges ez? Egyrészt a gyomor kémhatása nem kellően savas, így az lehetővé teszi különféle patogének gyomorsavban való túlélését és gyomron keresztüli átjutását, másrészt, az intestinalis mikrobiom nincs egyensúlyban, és nem kellőképpen ütőképes a számára idegen mikroorganizmusokkal szemben, így például a szájüregi kórokozókkal szemben, és lehetővé teszi azok számára a bélcsatornában való megtelepedést. Kimutatták, hogy a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD) miatt protonpumpagátlóval (PPI) kezelt betegeknél az orális eredetű kórokozók (pl. Streptococcus, illetve Veillonella sp.) bélben való jelenléte kifejezettebb, mint az egészséges társaiknál (1).

Gyulladásos bélbetegség: a legerősebb rizikófaktor a családi kórtörténetben szereplő IBD

Időskorban a parodontitis, fiataloknál a karban nem tartott fogszabályzó és a körömrágás lehet az ok

Időskorúaknál – mint potenciálisan IBD-t kiváltó ok – logikusnak tűnik a parodontitis kialakulásában szerepet játszó kórokozók szájüregen való felszaporodása és bélbe való átjutása. Az IBD azonban az esetek 25%-ában gyermek- vagy serdülőkorban alakul ki, amikor a periodontális gyulladások még nem játszanak főszerepet. Fiatal korban egyéb tényezők, így például az állandó fogszabályzó viselése (szájüregben Klebsiella és Enterobacter ssp. elszaporodása), illetve a rossz szokásként számon tartott körömrágás jönnek szóba, mint a szájüreg-bél tengely révén potenciálisan IBD-t kiváltó, extrinzik okok (1).

Nem csak bakteriális transzlokáció, de immunfolyamatok is állhatnak a szájüregről a bélcsatornára átterjedő patológiás folyamatok hátterében

Nem kizárólag a kórokozóknak a szájüregből – a gyomron át – a bélbe való bejutása tehető felelőssé a szájüreg-bél tengely révén kialakuló IBD-ért, de bizonyos immunfolyamatok is. Kimutatták, hogy a periodontitis hátterében meghúzódó gyulladásos folyamatok megegyeznek számos szisztémás gyulladással, így például az IBD hátterében meghúzódó folyamatokkal. Mindkét esetben igazolható például a veleszületett (interleukin-6, interleukin-1-béta, mieloid sejtek stb.) és az adaptív immunválasz (T helper 1 és T helper 17 stb.) aktiválódása. Mindez azt sejteti, hogy a periodontális, gingivális folyamatok, illetve a belet érintő gyulladásos folyamatok immunológiai gyökere közös (1).

A jövő útja

A szájüreget és a beleket érintő gyulladásos folyamatok közös pontjainak a feltérképezése és a köztük lévő kapcsolatok pontos leírása a jövőben mind a diagnózis felállításának a folyamatát, mind a terápiát segítheti IBD esetén.