Az összkép a vártnál is lesújtóbb. Magyarország és a többi visegrádi ország között az egészségügyi közkiadások trendjeit, jellemzőit tekintve nem csupán mennyiségi a különbség, hanem eltérő fejlődési pályákról van szó: a V3-országok közelebb kerültek az EU14-országokhoz, ezzel szemben Magyarország leszakadó pályára került mind az EU14-, mind a V3-országokhoz viszonyítva. A magyar adatok önmagukban véve is megdöbbentőek: az egészségügyi közkiadások reálértéke 2006 és 2012 között folyamatosan csökkent és az azt követő lassú növekedés hatására csak 2018-ban érte el a 2005-ös szintet.
A járvány alatti átmeneti jelentős növekedés után 2022-ben és 2023-ban ismét csökkent az egészségügyi közkiadások reálértéke: 2023-ban csupán 14,0%-kal volt magasabb a 2005-ös szintnél. Ugyanakkor a GDP reálértéke 2023-ban 37,3%-kal haladta meg a 2005-ös szintet.
A tanulmány második része (mely pillanatnyilag még ne érhető el) bemutatja, hogy a közkiadások rendkívül alacsony növekedésének és az egészségügyi rendszer strukturális problémáinak a következményei emberéletekben mérhetők: az elkerülhető halálozásban is romlott Magyarország relatív helyzete. Továbbá a második rész foglalja össze a tanulmány egészének a következtetéseit is.
A LAM szerkesztői összegyűjtöttek 5+1 súlyos állítást a tanulmányból, tanulmány legfontosabb állításait. Eszerint:
- Felzárkózás helyett leszakadás jellemzi a magyar egészségügyet
- A magyar lakosság „zsebből” kénytelen kompenzálni
- A magyar egészségügy válság idején az elsők, konjunktúrában az utolsók között van
- Az egészségügy nem prioritás a kormányzat számára
- 2005 és 2019 között 3000 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből
5+1. A koronavírus-járvány sem változtatott a trenden
Az eredeti cikket regisztrációt követően letölthetik a kiadó honlapjáról.
