Dr. Gyökeres Tibor szerint az emésztőszervi betegségekkel foglalkozó tudományág, a gasztroenterológia kiválása az általános belgyógyászatból több évtizede megindult, majd ez a folyamat a technikai fejlődéssel jelentősen felgyorsult.

Gyors és fokozott ütemű fejlődés

„Olyan mértékű a szakma előrehaladása, hogy néhány év alatt a teljes addigi tudásunk jelentős része elavulttá válik, az új módszerek részben az emésztőszervi betegségek patofiziológiájának jobb megértéséhez, részben a pontosabb diagnózishoz, és nem utolsósorban a terápiás lehetőségeink ugrásszerű javulásához vezettek” – állítja.  A teljesség igénye nélkül, először a diagnosztikában az endoszkópos vizsgálatok megjelenése, azok általánosan elérhetővé, a rutin klinikai praxis részévé válása, a vizsgálható szervek fokozatos bővülése, a gasztroszkópiától, a kolonoszkópiától a pancreatobiliaris rendszer vizsgálómódszereinek, az ERCP-nek, az endoszkópos ultrahangnak az először a diagnosztikában való megjelenésétől gyorsan jutottunk el ezen módszerek terápiás beavatkozásokká válásáig. A vastagbél rákelőző állapotainak, a polipoknak az eltávolítása ma már az esetek döntő többségében megoldható a gasztroenterológus, endoszkópos szakorvos által, de az epeúti kövesség is manapság már csak ritkán kerül sebész kezébe, minimál invazív módon, gyorsabban, kevesebb szövődményveszéllyel megoldható endoszkóposan.

Az endoszkópos ultrahang napjainkban válik diagnosztikus eszközből a terápiás paletta részéve, elég csak az epeutak, az epehólyag endoszkópos ultrahang vezérelte drenázsára gondolnunk, de a rosszindulatú gyomorkimeneti elzáródás is megoldható már többféle endoszkópos módon, szükségtelenné téve a hosszabb kórházi tartózkodást, rosszabb életminőséget biztosító sebészi bypassműtétet. A pancreas ciszták, letokolt nekrotikus folyadékgyülemek drenázsa esetén sem a sebészi az elsőként választandó megoldás. Az öntáguló fémstentekkel gyors és hatékony palliatív endoszkópos megoldások alkalmazhatók nyelőcső-, gyomorkimeneti, vékonybél-, vastagbél-elzáródás, és az epeutak daganatos megbetegedéseiben. A vékonybél-endoszkópia és a kapszulaendoszkópia megjelenése a vékonybél korábban nagyon nehezen és korlátozottan vizsgálható részeinek dignosztikáját, esetenként terápiás lehetőségeit teremtették meg.

Az elmúlt évtized egyik legnagyobb eredménye

Ha túltekintünk az endoszkópián, akkor az elmúlt évtized egyik legnagyobb eredménye – állítja dr. Gyökeres Tibor – a hepatitis C vírus elleni kombinált antivirális kezelés áttörő sikeressége, mellyel ez a világszerte jelentős népegészségügyi probléma gyakorlatilag eliminálhatóvá vált. A gyulladásos bélbetegségek a populáció mind nagyobb hányadát érintik, és ebben a fiatal munkaképes korúak jelentős arányt képviselnek. A biológiai kezelések egyre bővülő tárházával és az ún. kis molekulákkal olyan súlyos betegek életminőségét is lehet javítani és hosszú időre remisszióba hozni a betegségüket, akiket korábban fiatal korukban elveszítettünk.

A rosszindulatú daganatok közül a vastagbél- és végbélrák mind előfordulását, mind a rákhalálozásban betöltött szerepét tekintve kiemelkedő jelentőséggel bír. Világszerte felismerték ezt, és hatékony népegészségügyi szűrőprogramok bevezetésével a betegség előfordulását és a vele összefüggő halálozást jelentős mértékben sikerült is csökkenteni. A program hazánkban is sikeres volt – ám hozzáteszi: –, most aggódunk kicsit, hogy az eddigi uniós finanszírozású projekt végeztével sikerül-e ezt a „diadalmenetet” hazai pénzekből tovább folytatni. Viszonylag új terület a megváltozott mikrobiom jelentőségének felismerése egyes betegség előidézésében, de akár néhány, daganatos betegség kezelésére adott válasz befolyásolásában is. Ezen a területen még biztosan sok új felismerés és meglepetés vár minket a közeljövőben.

A legképzettebb endoszkópos vizsgálónál is pontosabb lesz az a magát tanító algoritmus

Ami szintén rohamléptekkel tör előre a gasztroenterológia területén is, az a mesterséges intelligencia. Már nem csak a polipok felismerésében, előzetes karakterizálásban számíthatunk rá, de akár a klinikai döntéshozatalban is segítségünkre lehet, szükséges-e elvégezni egy beavatkozást, ami gyógyító lehet, de szövődményveszéllyel is jár. A diagnosztikában azt várhatjuk, hogy ahogy a világbajnok sakkozót is le tudja ma már győzni a mesterséges intelligencia, úgy a legképzettebb endoszkópos vizsgálónál is pontosabb lesz az a magát tanító algoritmus, amibe sokszorosan több releváns adatot, képet, videót töltöttek be. Az emberi tapasztalás határai végesek, szemben a gépével. Az indeterminált epeúti szűkületek dignitásának megítélésében a kefecitológia, az intraduktális biopszia, a vizsgáló által megítélt cholangioszkópos kép együttesének szenzitivitása jó, ha eléri a 70%-ot, míg a mesterséges intelligencia már most 93% felett jár.

„Végül, mint az MGT regnáló elnökének, engedtessék meg, hogy a kérdést hazánkra is vonatkoztathassam. Mikor volt a mi aranykorunk? Mint a hazai gasztroenterológiai ellátás legmagasabb szintjén több mint három évtizede dolgozó, a nemzetközi szakmai életben több mint egy évtizede érdemleges módon és hosszú időn át vezetőként is részt vevő szakember azt kell mondjam, még várunk az aranykorra. A gasztroenterológia hazai alulfinanszírozottsága például a kardiológiához, az onkológiához képest olyan mérvű, hogy a magyar kórházak vezetőinek szakmánkról a drágaság, a veszteség kifejezések előbb eszükbe jutnak, mint az eszközfejlesztés, az új módszerek bevezetésének támogatása. Lemaradásunk sajnos már nemcsak a hagyományos »nyugati« világhoz képest van, testközelből követtem végig évenként visszatérő meghívottként, hogy miként vált például a kolozsvári gasztroenterológiai endoszkópos labor egy hazai városi kórház szintjéről indulva néhány év alatt világszínvonalú munkahellyé. Nem vagyunk hazánkban elegen gasztroenterológus orvosok, szakdolgozók, asszisztensek, többet kellene képezni belőlünk, mert a munkánk egyre több és egyre kevesebben végezzük. Nagyobb megbecsülést érdemelnénk, kimondom, anyagilag is, mert az orvostudománynak az emésztőszervi betegségekkel foglalkozó ága, a gasztroenterológia művelése sok áldozatot, át nem aludt éjszakát, speciálisan nehéz munkakörülményeket (naponta akár órákon át tartó ólomköpeny-viselést) is jelent a pályán tartó sikerélmények mellett.”