Az 1985-ös miskolci, első orvos-asszisztens közös konferencián 40 endoszkópos asszisztens vett részt, akkor alakult az MGT Endoszkópos Asszisztensi Szekciója is. A szekció első elnöke, Husztik Zoltánné írása szerint az MGT és a szekció vezetősége legfontosabb feladatának a képzést, a szakasszisztensi státus létrehozását tartotta. Az illetékes minisztérium már 1990-ben elismerte az „emésztőszervi endoszkópos szakasszisztens” státuszt, és elindult az 1 éves, OKJ-besorolást adó tanfolyami képzés is. Ma, 30 év elteltével hány endoszkópos szakasszisztens van Magyarországon? Hányan végeznek évente, és szükség volna-e többre?
Végzett a szekció a közelmúltban egy felmérést, de olyan nagy a leterheltség, a fluktuáció és az elvándorolás, hogy ennek ellenére sincsenek pontos számaink. Mire összesíthettük az adatokat, sokan már más helyen dolgoztak, sőt egy-egy asszisztens akár két endoszkópos munkaállomáson is tevékenykedik különböző kórházakban vagy magánintézményekben. 350−400-an lehetünk. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) tanfolyamán évente 20−25-en végeznek, és van két magánintézmény is, ami képez évente kb. 10−15 endoszkópos szakasszisztenst. Kevesebben vagyunk, mint amennyire szükség lenne, és a legtöbben 45−55 évesek, egyszerre megyünk majd nyugdíjba, nincs utánpótlás. A képzés jó, de kevés az olyan hely, ahol a tanulók gyakorlati tapasztalatot is szerezhetnek, és ahol igazán oda tudnak figyelni rájuk. Két éve dr. Molnár Tamás professzor vetette fel, hogy jó lenne, ha az MGT támogatná az endoszkópos képzést, ez az elképzelése idén megvalósul, ősztől a Szegedi Tudományegyetemen 10−15 asszisztens képzésére nyílik lehetőség ebben a formában. Megemlíteném még a Gasztroenterológiai Endoszkópos Asszisztensek Képzéséért Alapítványt is, ami a karcagi Kabai Annamária kuratóriumi elnöksége mellett az endoszkópos asszisztensek nyelvtanulásának és rekreációjának támogatása mellett foglalkozik tudományos képzésükkel is.
A többi EU-s országgal összehasonlítva milyen a magyar képzés színvonala? Vannak jó tankönyvek, tananyagok? Részt tudnak venni az endoszkópos szakasszisztensek külföldi konferenciákon, továbbképzéseken?
Magyarországon van egy lelkes, nyelveket beszélő asszisztensgárda, a szekciónk az elődöm, Kokas Mariann, a Mosonmagyaróvári Kórház vezető asszisztense munkája révén az Európai Gasztroenterológiai Endoszkópos Nurse-ök Szervezetének (ESGENA) oktatási bizottságába is bekerült. Szeretném megemlíteni az előadásaival, posztereivel a nemzetközi kongresszusokon is szép sikereket elérő Tari Krisztinát, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház dolgozóját, aki ezeken az eseményeken képviseli a magyar asszisztenseket. Én magam kétszer voltam ösztöndíjjal a Frankfurti Klinikán, elmondhatom, hogy maximálisan elégedettek velünk külföldi kollégáink.
Vagyis tudásban egyáltalán nem vagyunk elmaradva a nemzetközi mezőnyhöz képest, a problémák inkább anyagiak: sokkal kevesebb egyszer használatos eszközt tudunk használni, mint Nyugaton, ahol szinte csak azzal dolgoznak; itthon sok időt és energiát emészt fel a fertőtlenítési idő, és olyan dolgokkal kell foglalkoznunk, ami nem a mi feladatunk lenne.
Tankönyvekről szólva különösen érintett vagyok: az első, endoszkópos asszisztenseknek szóló jegyzetet több mint 25 éve az általam igen nagyra becsült Husztik Zoltánné készítette, majd a miskolci Bacskainé Beluzsár Adrienn, illetve jómagam írtunk e-learninges tankönyvet, és az Orvosi Gasztroenterológiában jelent meg a fertőtlenítésről Kokas Mariann által írt fejezet. Az idén engem kértek fel az endoszkópos asszisztenseknek szóló jegyzet újabb változatának elkészítésére, amiben egy-egy fejezettel néhány kolléganőm is közreműködik, akik egy-egy szakterület legjobbjai. Augusztusra leszünk kész, remélem, haszonnal fogják forgatni a tanulók.
Milyen tervei vannak, mit szeretne még elérni az MGT Endoszkópos Asszisztensi Szekció elnökeként?
Én 2014 óta vagyok elnök, és mivel választott tisztség, nagyon büszke vagyok rá, és szeretném köszönetemet kifejezni a szekció vezetésének a támogató munkájáért. Célom, hogy az asszisztensek aktívan részt vegyenek a hazai képzésben, és továbbra is jól szerepeljünk a nemzetközi színtéren. Évente két nagy továbbképzésünk van, az egyik nyár elején Siófokon, az MGT konferenciáján, a másik ősszel a Semmelweis Egyetemen Budapesten, és sok továbbképzést próbálunk a kolléganőknek helyben is megszervezni, hiszen ilyen kis létszám mellett 1-2 napra is nehéz a munkahelyet elhagyni. Elsődleges célunk, hogy támogassuk az asszisztensek részvételét a továbbképzéseken, ahol hands-on tréningeken gyakorolhatják az új technikákat. Partneri kapcsolat van kialakulóban a Frankfurti Egyetem endoszkópos laborjával, a tervek szerint évente 2-2 asszisztens helyet cserél majd egy rövid időre, így megismerhetjük egymás munkáját. Azt gondolom, ez nemcsak nekünk lesz hasznos, a németországi asszisztenseknek is van mit tanulni tőlünk, ha mást nem, a szükséghelyzeteket áthidaló kreativitásunkat.
Veszélyes munkát végeznek? Milyen az endoszkópos asszisztensek egészségi állapota és munkahelyi körülményei?
Veszélyes biológiai anyagokkal és kémiai szerekkel dolgozunk, sokszor érintkezünk vérző betegekkel, a sterilizálás során be is lélegezzük a vegyszereket, sugárszennyeződésnek vagyunk kitéve, mégsem kapunk kötelezően veszélyességi pótlékot. A nagy centrumokban (Szeged, Debrecen, Pécs, Győr, Miskolc, Budapest) sokféle és sok terheléssel járó vizsgálat zajlik. A beavatkozások alatt sokat kell egy helyben állni, ahol sugárral dolgoznak, ott röntgenkötényt kell hordani, hiszen a radiológusokkal ellentétben mi nem tudunk sugárfal mögé bújni, közvetlenül a beteg mellett vagyunk a vizsgálatok során. Nagy a leterheltség, sok a gerincbántalom.
Az endoszkópos ultrahangvizsgálatról (EUH) tartott a minap előadást. A Pécsi Egyetem Gasztroenterológiai Tanszékén lehetett az országban először ilyet végezni? Miben különleges ez a módszer az asszisztensek számára?
Az EUH már közel 30 éves múltra tekint vissza, a most elhunyt kecskeméti dr. Szepes Attila volt a zászlóvivője. Pécsett negyedik éve dolgozunk a legmodernebb lineáris változattal, szövetmintát veszünk, így korai stádiumban észrevesszük pl. a hasnyálmirigy-daganatot, sőt olyan terápiás beavatkozást is végzünk, amit korábban csak sebészeti feltárással vagy intervenciós radiológia révén lehetett. Ez csökkenti a hospitalizációs időt, növeli a beteg túlélési esélyét. A munka során nagyon jó partneri viszonyban kell lenni az orvossal, ismerni kell egymás gondolatát, együtt mozogni, tartani a pozíciót, beállítani a tűt – de ez valójában az összes endoszkópos beavatkozásra igaz. Az EUH annyiban különleges, hogy nagyon drága készülék, speciális tudást igényel, az orvosoknak licencvizsgát kell tenniük a használatához. A régóta ultrahangozó orvosok elmennek azokra a helyekre, ahol csak pár éve van, és továbbadják a tudásukat az új generációnak.
Lépést lehet tartani a technológiai fejlődéssel? Specializálódnak tovább az endoszkópos szakasszisztensek?
Iskolaszinten sajnos nincs specializáció, de vannak olyan helyek, ilyen pl. a Szegedi Tudományegyetem, ahol meg tudják valósítani, hogy 1-2 endoszkópos szakasszisztens hatalmas rutint szerezzen az EUH-ban. Máshol igyekeznek, hogy egy-egy laboron belül mindegyik asszisztens el tudja végezni valamennyi beavatkozást, hiszen olyan kevesen vagyunk, hogy ha valaki szabadságra megy, muszáj a másiknak beállni a helyére.
Az elmúlt évtizedekben a technológiai fejlődés miatt átalakult az asszisztensek szerepe. Milyen közeljövőbeli változásokat jósol? Az ESGENA egy előadásának címére utalva: maxi-nörszök lesznek az endoszkópos szakasszisztensek vagy mini-doktorok? Magyarországon egyébként is jellemző, hogy az orvoshiány miatt az orvosi feladatok egy részét a szakasszisztensek végzik?
A képzés jellegéből adódóan teljesen mások a kompetenciaszintek itthon, mint külföldön. Nyugat-Európában nagyon pontosan le vannak írva a kompetenciaszintek, ezeket egy német asszisztens biztos nem fogja túllépni. Mi akkor végzünk olyan feladatot, ami nem az endoszkópos asszisztens feladata volna, ha erre a csoportvezető engedélyt ad. A magyar egészségügy berendezkedése nem olyan, hogy önálló tevékenységként lehetne végezni az endoszkópos asszisztensi munkát, mint Hollandiában, Nagy-Britanniában vagy Izraelben, ahol az endoszkópos asszisztens bizonyos diagnosztikus vizsgálatokat egyedül végezhet, és 1-2 cm-nél kisebb polipokat el is távolíthat.
Nincsenek is a szakterületnek hazai irányelvei?
Próbáljuk adaptálni a nemzetközi guideline-okat a hazai viszonyokra, de a fertőtlenítéstől eltekintve nincsenek magyar irányelvek. Azért nehéz ilyeneket kidolgozni, mert nagyon eltérő a magyar endoszkópiák színvonala; nem várhatunk el gépi fertőtlenítést ott, ahol még a félautomata kád beszerzése is nehéz. Lehet anélkül is tisztességesen fertőtleníteni, de teljesen más protokoll alapján. Arra viszont törekszünk, hogy a legújabb ismeretekhez mindenki hozzájusson.
Az országos vastagbélszűrés mennyire fogja leterhelni a szakasszisztenseket, kapnak ezért külön díjazást?
Eddig 24 helyen kezdődött meg az országban a vastagbélszűrés, a mi laborunk heti egy napot és napi 6 szűrést tudott vállalni. Öt szűrőnapon vagyunk túl, és elmondhatom: nem volt olyan esetünk, aki negatív lett volna. Ez pluszmunkát jelent, de egyelőre, bár vannak tárgyalások az érdekében, nem kapunk kompenzációt érte.
Az ESGENA legutóbbi tavaszi iskolájának programjában szerepel egy orvosok és asszisztensek közötti vita. Milyen viták zajlanak napjainkban a szakmában?
Azt gondolom, ennek inkább a kerekasztal-beszélgetés a magyar megfelelője. Az MGT-kongresszuson is van az Asszisztensi Szekcióban három kerekasztal-megbeszélés, itt megvitatjuk, min lenne érdemes változtatni. A délelőtti, illetve délutáni szekcióban az előző és a következő MGT-elnök az üléselnök, akik mindig érdemben hozzászólnak, az előadásokat követően pedig vannak a konkrét témához kapcsolódó viták is. A kongresszuson az Asszisztensi Szekció díszvendége az ESGENA elnöke, a holland Marion de Pater lesz, aki előadást is tart, az után is komoly diskurzusra számítok.
Az Asszisztensi Szekció vezetője egyébként részt vesz az MGT évi két vezetőségi ülésén, ahol szintén megvitatjuk a teendőket. Szerencsére olyan orvosvezetők vannak, akik adnak a szavunkra, a képzés témáiban is.
Úgy láttam a nemzetközi szakasszisztensi konferenciák programjában, hogy fontos téma a gasztrointesztinális kutatások helyzete. Mik az ön számára a legérdekesebb kutatási kérdések, mire szeretne leginkább választ kapni a közeljövőben?
Mindig vannak új technikák, amelyek sikerességéről aztán a gyakorlat dönt. Ilyen most a teljes fali reszekció, az FTRD, egy olyan sebészeti beavatkozást kiváltó endoszkópos módszer, amivel kisméretű daganatokat, illetve nyálkahártya-elváltozásokat tudunk eltávolítani. Eddig öt orvos tanulta meg külföldön, Pécsett három ilyen beavatkozást végeztünk, az országban elsőként a főnököm, dr. Vincze Áron tanár úr, az MGT jövendőbeli elnöke. Nagyon kíváncsi vagyok például arra, hogy ez a módszer beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.
