A transzplantálandó „készítmény”

Az FMT hajnalán családtagok vagy barátok székletmintáit gyűjtötték be, majd azt fiziológiás sóoldattal elegyítették és steril gézlapokon át szűrték a friss székletszuszpenzió elkészítéséhez. A világ első székletbankja (OpenBiome) 2012-ben jött létre. A specializálódott intézmény a begyűjtött székletmintából 6 órán belül előállítja a beöntéssel vagy kolonoszkópiásan bejuttatandó (kb. 22,7 g széklet/250 ml) vagy a szájon át beadandó szuszpenziót (kb. 8,6 g széklet/30 ml). A székletürítéstől számított 6 órás maximális időtartam a székletben lévő anaerob baktériumok vitalitásának biztosítása érdekében lényeges. Az elkészült szuszpenziókat a későbbiekben –80 °C-on tárolják (1).

Az alkalmazási kényelem érdekében a fagyasztott székletszuszpenziók helyét egyre inkább átveszik a kapszulába töltést követően fagyasztott vagy fagyasztva szárított (=liofilizált) készítmények. A rekurrens C. difficile-infekció megelőzésében a különböző módon előállított szuszpenziók hatékonysága egymáshoz hasonlónak bizonyult mind kolonoszkópiás, mind pedig orális bevitelnél (1).

Az FMT hatásosságát számos tényező befolyásolja

A donor részéről számít, hogy milyen az egészségi állapota, életmódja, milyen diétát követ, mivel ezek a tényezők egyaránt hatással vannak a székletmikrobiota minőségére (2). A recipiens egészségi állapota, fennálló betegségei és a procedúrára való előkészülete (pl. az FMT-előkészítés részének tekintendő béltisztítás) döntőek az FMT kimenete szempontjából (2). Kiemelendő az FMT-t végző szakember hozzájárulása is, többek között a transzplantáció módjának (beviteli út) megválasztásában/kivitelezésében, az időzítésben, illetve az esetlegesen fellépő, nemkívánatos hatások kezelésében (2).

Székletmikrobiota-transzplantáció mint univerzális csodaszer?

Donor, szuperdonor, mesterséges széklet

Az új generációs szekvenálási technikák térnyerésével és globális projektekben (Human Microbiome Project) való használatával egyre inkább sikerül leírni a bélben élő mikrobák közösségét. Noha az optimális összetétel definiálására eddig nem került sor, nyilvánvaló, hogy az egészséges bélmikrobiota nagyfokú taxonómiai diverzitással társul. Olyan FMT-donort kell tehát keresni, aki mindezt kínálni tudja. A megfelelő donor megtalálása jelentős kihívás; az OpenBiome jelentése alapján 100 donorjelölt közül átlagosan mindössze 3 felel meg az optimális donor támasztotta követelményeknek (1).

Tekintettel arra, hogy a székletdonor megválasztása igen nagy hatással van az FMT-vel elérhető hatásra, ma már nem automatikusan a családtagok a donorok. Nemzetközi szakértői konszenzus alapján legalább háromlépcsős kiválasztáson mennek keresztül a potenciális székletdonorok. Elsőként a potenciális donor aktuális és korábbi egészségi állapotát, gyógyszerszedését vizsgálják, majd tekintetbe veszik az életviteli paramétereit (kitérve a munkahelyi károsanyag-expozícióra, az utazási történetére stb.), végül a vér-, illetve a székletmintáinak részletes laboratóriumi elemzése következik. A donorszelekcióba vetett energia nem hiábavaló. Kínai tapasztalatok alapján a megfelelő – hatlépcsős – kiválasztási eljárással 42,8%-ról 68,7%-ra emelhető az FMT sikerességi aránya (2).

Megszületett a „szuperdonor” koncepciója is. A colitis ulcerosa FMT-kezelésében szerzett tapasztalatok alapján vannak olyan donorok, akik székletmikrobiotájának átültetése kétszer hatásosabb a páciensek tüneteinek enyhítésében, mint a nem „szuperdonoroké”. Ki is derült, hogy ki bizonyult szuperdonornak. Szakirodalmi források alapján több mint 90% hatásossági rátával használták FMT-re annak a nőnek a székletmintáját, aki 24 éves volt, 57 kg testtömegű és 164 cm magas (2).

A székletben található mikrobiota összetételét számos endogén és exogén tényező befolyásolja, így természetesnek tekinthető, hogy az egyetlen donortól beszerzett székletminták is eltéréseket/fluktuációkat mutatnak. A bakteriális diverzitásban jelentkező fluktuációk kiküszöbölésére irányulnak azok a kutatások, amelyek a „mesterséges széklet” kifejlesztését célozzák. Erre kínálhat lehetőséget az, ha steril bélcsatornájú állatokban alkalmasan megválasztott humán bakteriális törzseket termeltetnek (2).

A székletmikrobiota-transzplantációra alkalmas beteg

Leszögezendő, hogy nem minden betegnél kivitelezhető az FMT, és végrehajtás esetén számít az időzítés is (2).

A FMT kontraindikációi közé tartozik többek között:

  • szepszis,
  • aktív gastrointestinalis vérzés,
  • bélbarriert érintő súlyos sérülés, károsodás (pl. perforáció),
  • fulmináns colitis, toxikus megacolon,
  • súlyos hasmenés,
  • béllumen jelentős szűkülete,
  • nagy áteresztőképességű intestinalis fisztula,
  • veleszületett vagy szerzett immunhiányos állapot,
  • jelenleg folyó immunszuppresszáns vagy citotoxikus gyógyszeres terápia,
  • terhesség, szoptatás (2).

Az FMT abban az esetben hajtható végre, ha a recipiensnél nem áll fenn akut gyulladásos megbetegedés (láz, súlyos fertőzés, szepszis), továbbá képes mind az orális, mind az enterális táplálás tolerálására (2).

Amennyiben az FMT-re transzplantációként tekintünk, akkor a „kilökődés” megelőzése érdekében is lényeges az időzítés. Kerülendő a transzplantáció abban az esetben, ha a bélnyálkahártya akut gyulladásos állapotban van. Nemmikroba-alapú kezeléssel el kell érni, hogy a mukozális gyulladás megszűnjön, és azt követően kivitelezhető az FMT (3).

Amennyiben az FMT hasmenés vagy rekurrens CDI miatt történik, antibiotikumos előkészítésre van szükség (orálisan adagolt vankomicin); az egyéb okból FMT előtt álló recipienseknél béltisztítás (beöntés, orálisan bevitt polietilénglikol) szükséges. Az FMT-kezeléssel egy időben antibiotikumok, hormonkészítmények, immunszuppresszáns szerek alkalmazása nem javasolt (2).

Az USA-ban már két székletmikrobiota-alapú terápia is engedélyezett

A székletmikrobiota különböző utakon vihető be a recipiens szervezetébe

A megfelelő előkészítésen átjutott székletmikrobiota alapvetően kétféle úton, a szájon vagy a rectumon keresztül juttatható el a recipiens bélcsatornájába.

  • Az „alsó” beviteli utak közül a klasszikusan alkalmazott beöntés a legkönnyebben kivitelezhető, azonban több esetben indokolt lehet helyette endoszkópiás képalkotással kombinált kolonoszkópiás bejuttatást alkalmazni.
  • Az orális úton való bejuttatás nem invazív alkalmazási módot kínál, de nem minden recipiensnél kivitelezhető. Vannak alternatívák is, például nazális szondán át a duodenumba vagy a jejunumba juttatható a készítmény (1).

Egy 15 korábbi vizsgálatot felölelő szisztematikus áttekintés alapján (n=763 fő) az orális kapszulák adagolásával 82,1%-os sikert lehetett elérni a rekurrens CDI kezelésében, amely nem különbözik szignifikánsan a kolonoszkópiásan bevitt készítménnyel elérhető sikerrátától (1).