A kérdést természetesen sok szempontból meg lehet közelíteni – véli dr. Bajor Judit, a Pécsi Tudományegyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikájának főorvosa. A kérdés felvetésekor elsőként az jut eszébe, hogy szerencsére sok olyan egyénisége volt már a szakmának, akik „felrajzolták a nemzetközi tudományos közélet térképére” a magyar gasztroenterológiát. Ezekre a kiemelkedő egyéniségekre mindig emlékezni fogunk – mondja –, ám inkább egy olyan korszakra vonatkoztatná a „fénykor” kifejezést, amikor újító energiák jelentek meg és hoztak változást a szakma életébe.
A FIGAMU születése
Frissen végzett szakorvosként 2000 után kapcsolódott be a Magyar Gasztroenterológiai Társaság életébe, először a nagygyűlésen vett részt. Azt meséli, hogy az akkori fiatalok ámulva hallgatták az általuk nagyra becsült professzorok előadásait. A pozitív élményt megalapozta az a fesztelen, barátságos társasági légkör is, ami nem feltétlen volt jellemző a társszakmák kongresszusaira. A gyógyszercégek, azon túl, hogy anyagi támogatást nyújtva, nagyon kellemessé tették a körülményeket, sokat tettek a közösségért. Néhány emblematikus cégvezető, képviselő tevékenysége végigkísérte és kíséri ma is a társaság munkáját, kapcsolatépítő munkájuk, inspiráló gondolataik vagy egy-egy ötlet megvalósításának finanszírozása felbecsülhetetlen. érték. Nélkülük nem lennének fénykorok, a legtöbb terv, ötlet nem valósulhatott volna meg – állítja Bajor Judit főorvosnő. Ez biztosan igaz az általa leginkább fénykornak tartott 2005–2011 közötti időszakra, amikor a Fiatal Gasztroenterológusok Munkacsoportja (FIGAMU) megkezdte működését. A munkacsoport 2005 júniusában alakult, az MGT nagygyűlésén. Emlékeit felidézve azt mondja, ma is jól emlékszik arra a lelkesedésre, a sok aktív, tettre kész, bizakodó fiatalra, akik esténként „világmegváltó” eszmecseréket folytattak a különféle szakmai rendezvényeken. Igazi barátságok születtek, amelyek ma is élnek. Élvezték a „brain stormingot”, terveket szőttek, és hittek abban, hogy az összefogás átsegíti a szakma képviselőit minden nehézségen. Élvezték, hogy az ország különböző területeiről érkező és különböző intézményekben dolgozó fiatalok kicserélhették tapasztalataikat, megvitathatták, megbeszélhették gondjaikat. Számára a legszebb az volt – meséli –, hogy mindenki tenni akart valamit a közösségért, érezhető volt az erő és a lelkesedés! Sem időt, sem energiát nem sajnáltak arra, hogy felépítsék azt, amiben hittek. Szubjektív élményei alapján ezt az időszakot érzi a szakma „fénykorának” – örült, hogy részese lehetett és átélhette mindezt!
Nem voltak irigyek, segítették a fiatalokat!
Tudja jól, nem minden szakmai társaságban örült az idősebb korosztály a fiatalok szerveződésének, de az MGT ettől és ebben is különbözött, nem voltak irigyek, segítették, támogatták az újító gondolatokat.
Néhány évig a gazdaság teljesítőképessége lehetővé tette, hogy a gyógyszercégek támogatásával sok tervük megvalósulhasson, két nemzetközi kongresszust is szerveztek, melyek keretében hazánkban először gyakorolhattak a fiatalok „erlangeni” modellen. Ez úttörő módja volt a fiatalok endoszkópos képzésének, hisz – teszi hozzá – korábban csak nemzetközi kongresszusokon nyílt erre lehetőség. Ingyenes továbbképzésekre kértek és kaptak forrást, megszervezték az IBD- és a Hepatológia Iskolát, később finanszírozási korlátok okán szűkültek a lehetőségek, de még így is tudtak fejlődni.
Mára a Fiatal Gasztroenterológusok Munkacsoportja „felnőttkorba lépett”, 18 éves is elmúlt. Az alapító és később csatlakozó lelkes fiatalok többsége vezető pozícióban van. Nagyon jó látni, hogy a FIGAMU révén kialakult szakterületen belüli és társszakmák képviselői közötti barátságok töretlenek, ma is segítik, támogatják egymást. Ma már ők „terelgetik, mentorálják” a fiatalokat. Bajor Judit főorvosnő reméli, hogy a fiatal szakorvosjelöltek érzik, az X generáció tagjai igyekeznek segítséget, támogatást nyújtani számukra. A FIGAMU-t ma már egy másik, az Y generáció tagjai vezetik, akik viszik tovább az alapítók szellemiségét: az emberi kapcsolatok fontosságát megőrizve, profi módon működtetik a szervezetet. Reméli és kívánja nekik: a közösségért végzett munkájuk során kössenek élethosszig tartó szoros barátságot egymással.
Fontos lenne jelen lenni!
Arra a kérdésre, mire lenne szükség, s hogyan lehetne elérni azt, hogy jelenünkben a gasztroenterológia szakterülete virágozzék, dr. Bajor Judit azt mondja: kiváló szakorvosaink, szakdolgozóink vannak, sem tudásban, sem manuális készségekben nem maradnak el más nemzetek képviselőitől, mégis sok gátja van a szakmai kiteljesedésnek. Az, hogy például a vékonybél-enteroszkópia itthon csak kevés helyen érhető el, valószínűleg kizárólag anyagi kérdés. A jelentős befektetést igénylő tevékenységek centrumosításával racionalizálni lehetne az ellátáshoz való hozzáférést, ami biztos, hogy segítené és növelné a képzések szervezésének hatékonyságát. Ehhez elsősorban politikai akaratra és a támogatási rendszer valós költséget finanszírozó átalakítására lenne szükség! Mindemellett fontos lenne – véli dr. Bajor Judit –, hogy a laikusok, vagyis a betegek gastrointestinalis betegségekkel kapcsolatos ismeretei gyarapodjanak. Különféle témák mentén, napi szinten jelen kellene lenni a hagyományos és a közösségi médiában azért, hogy a szakma és a szakorvosok szaktudása, hírneve, ismertsége és elismertsége növekedjen – ez is hozzájárulhat a „felvirágzáshoz”!
A lelkesedés, a tenni akarás ma sem hiányzik – állítja Bajor Judit –, most is érzi a szunnyadó energiákat a közösségben. Ráadásul egy karizmatikus személy vagy egy ötlet bármikor létre tudja hozni az „aranykort”!
