Magyarországon a gyógynövényalapú termékek több termékkategóriában kerülhetnek forgalomba: egyszerű teaként, étrend-kiegészítőként, gyógytermékként vagy gyógyszerként. Bár a gyógyszerként forgalmazott készítmények száma nem nagy (néhány tucat), ezek viszonylag jelentős arányt képviselnek a vény nélkül kapható gyógyszerek forgalmán belül.

Minek nevezzelek?

Ha egy gyógynövénykészítményről klinikai vizsgálatokkal igazolható, hogy kellőképpen hatásos és biztonságos egy adott betegség kezelésében, akkor a szintetikus gyógyszerekkel azonos kritériumok alapján gyógyszerré válhat. Ezeket a termékeket semmi sem különbözteti meg a többi gyógyszerkészítménytől azon kívül, hogy hatóanyagként növényi kivonatot tartalmaznak. A növényi kivonatok összetétele számos tényezőtől (termesztési, feldolgozási körülményektől) függően eltérő lehet, ezért egy konkrét kivonattal végzett klinikai vizsgálat eredménye nem vonatkoztatható más extraktumokra. Másként fogalmazva: ha például egy ginkgokivonatot tartalmazó készítmény gyógyszerré válik igazolt hatásossága révén, az nem jelenti azt, hogy az összes többi ugyanilyen növényből készült termék is ugyanolyan hatásos lenne.

Gyulladásos bélbetegségek és gyógynövények: haszon vagy kockázat?

A növények gyógyszerré válásának van egy másik útja is

A nagyon régóta, tradicionálisan alkalmazott gyógynövények esetén reálisan nincs esély arra, hogy bármely gyógyszercég hatalmas összeget fordítson a humán vizsgálatok elvégzésére. Ennek oka prózai: az ilyen növényeknél nehéz szabadalmi védettséget szerezni, így a jelentős anyagi befektetéssel elért klinikai bizonyítékok közkinccsé, azaz a piaci versenytársak számára is elérhetővé válhatnak. Ezt felismerve alkották meg az Európai Unióban a hagyományos növényi gyógyszerek kategóriáját. (1) Ebbe azok a készítmények kerülhetnek be, amelyek több évtizedes biztonságos használata adott indikációval és adagolással dokumentáltan bizonyítható.

Gyógynövények az emésztési panaszok kezelésében

A hatásosságot nem kell alátámasztani, azt a hosszú távú alkalmazás tapasztalataiból vezetik le. Ez kompromisszumokkal járó, de pragmatikus megközelítés: ha ugyanis egy növényről évszázadok óta azt gondolják, hogy hashajtó, görcsoldó vagy ízületi fájdalmat csillapító hatású, vélelmezhető, hogy ez a hatás (valamilyen mértékben) létezik. A biztonságosságban nincs alku: azt farmakovigilanciai és toxikológiai adatokkal alá kell támasztani.

Az Európai Gyógyszerügynökség szerepe

A fogyasztók biztonságát szolgálja az is, hogy a hagyományos növényi gyógyszerek indikációi közül ki vannak zárva a súlyos, krónikus betegségek, valamint azok, amelyek kezelése az orvos közreműködése nélkül kockázatos lehet. A hagyományos növényi gyógyszerek engedélyezését az Európai Gyógyszerügynökség koordinálja oly módon, hogy szakbizottsága összeállított egy monográfiagyűjteményt, amely tartalmazza, mely növénynek milyen gyógyhatás tulajdonítható a tradicionális alkalmazás alapján. Ezzel párhuzamosan elkészült egy másik (szűkebb) monográfiagyűjtemény is, amely a klinikailag alátámasztott hatású gyógynövények/gyógynövénykivonatok listáját tartalmazza.

A növényi gyógyszerek (hagyományosak vagy normál engedélyezés szerintiek) szinte kivétel nélkül vény nélkül beszerezhetőek, így az öngyógyítás részét képezik. A betegek ugyanakkor nem feltétlenül tudják ezeket elkülöníteni a hasonló megjelenésű, de nem gyógyszerként engedélyezett készítményektől. Ezek közé tartoznak a gyógytermékek (hivatalos nevükön a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények), amelyek tulajdonképpen a hagyományos növényi gyógyszer kategória hazai előképei. A gyógytermékek Magyarországon az 1980-as években jelentek meg, és bár számuk, jelentőségük csökken, ma is számos készítmény van forgalomban ilyen módon. (2) Ezeknek a termékeknek a hatásossága is alátámasztható a népi gyógyászat tapasztalataival, de egyes készítményekkel klinikai vizsgálatokat is végeztek.

Figyelem, figyelem!

A gyógyszerek és a gyógytermékek alkalmazásának célja a gyógyhatás elérése, a többi termék, például a húszezernél is több készítmény által képviselt étrend-kiegészítők, nem ajánlhatóak és nem reklámozhatóak ilyen céllal. (3) Ezek a készítmények jogilag az élelmiszerek közé tartoznak, és bár elvileg kifejthetnek gyógyhatást, ennek létét nem vizsgálja a hatóság, így ez nem is garantált. Az étrend-kiegészítőket (a korábban bemutatott termékcsoportokkal ellentétben) nem engedélyezi a magyar gyógyszerhatóság, piacra kerülésük feltétele csupán egy bejelentés, így a készítmények úgy kerülnek forgalomba, hogy minőségüket, összetételüket nem ellenőrzik az OGYÉI szakértői. Ezeknek a termékeknek a minősége alapvetően a gyártó felelősségén múlik. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az étrend-kiegészítőket általában huzamosabb ideig használják a fogyasztók, mint a gyógyszereket, könnyen belátható: a vásárló számára nem csak szabadságot biztosít, hanem felelősséget is jelent a megfelelő, megbízható készítmények kiválasztása.